2025.08.27. (szerda)

Kiszáradt szökőkutak

Kiszáradt szökőkutak

Dátum:

(VAKÁCIÓ) Lassan életre kelnek, vagyis vízzel telnek meg Szolnok legismertebb szökőkútjai. Ugyanakkor van a városban néhány régebbi szökőkút, illetve csobogó, amelyeken látható, hogy jó ideje már legfeljebb csak az esőnek köszönhetően lettek vizesek. És ez az idén sem fog változni.

(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. április 22-én jelent meg először.)

Talán a legismertebb kiszáradt szökőkút a Táncsics utca elején, az úgynevezett Lordok-háza szárnyai által körülzárt kertben található. Ez az a kút, amit eredetileg Bencsik István Sellő című női alakja díszített, mígnem a kilencvenes évek elején, állítólag rafinált színesfém-gyűjtők, el nem lopták. A szobrot azóta sem pótolták, viszont a medence a mai napig – ha jól tippelem, lassan ötven éve – a helyén van, igaz víz jó ideje nem csordogál benne. Nézegetve, nem is igazán tudok rájönni, hogy a víz hol is érkezhetett a medencébe, mert ma már csak a lefolyót lehet megtalálni. Mindenesetre a meglopott kút viszonylag jó állapotban árválkodik a Városházával átellenben, gondolom, a belső udvart is példásan rendben tartó lakóknak köszönhetően.

Ennél talán kevésbé ismert, bár az elhagyott szolnoki szökőkutak között egyértelműen a legnagyobb, a Gutenberg tér fái alatt található építmény. Az úgynevezett olajos házak és az autóút között árválkodik a hatszögletű, terméskővel kirakott medence, közepén talán a víznyomócsővel és a lefolyóval. A szökőkút körül kihelyezett padok, a térkövezés és a park is arra utal, hogy építése idején komoly pihenő vagy közösségi funkciót szánhattak a környékének. Ha jól gondolom, ez a kút is közel lehet az ötvenhez, és ebben az esetben sem tudom megmondani, hogy mikor működhetett utoljára. Talán azért, mert nem igazán van gazdája?

Ugyancsak kérdéses a város legérdekesebb kinézetű, elhagyott szökőkútjának – de az is lehet, hogy ebben az esetben már a csobogó kifejezés a helytálló – a tulajdonjoga. Az építmény a Madách és a Baross utcák kereszteződésénél, az egykori MHSZ székház tövében található. Sokáig azt hittem róla, hogy ez valamiféle alternatív virágágyás, mígnem valaki felvilágosított, hogy a hatvanas-hetvenes években ez egy több medencéből álló, szökőkút volt. Ha jobban megnézem, bele is tudom képzelni az öt medencébe a köztük átcsordogáló vizet, igaz időközben némelyiket földdel töltötték fel. Csak tippelem, hogy a különleges, lépcsőzetes utcadísz a székház jelenlegi tulajdonosáé, aki sajnos nem nagyon akar a köz gyönyörködtetésére víz-, elektromos- és mindenféle, egy szökőkút működtetésével járó díjat fizetni.

Ezekhez képest jóval jelentéktelenebb és eldugottabb a MÁV Fűtőház területén található szökőkút. A három, egymásba fonódó kör alaprajzú, talán 30-40 centi mély medence közepén macskakő-rakás látható. Vagy ebből jött egykor a víz, vagy ma ezek a kövek rejtik a kifolyó csonkját, mert nagyon úgy tűnik, hogy ebben a medencében sem volt már évek óta szökő víz. Hogy miért vezet a kiszáradt medence szélére kővel felszórt ösvény, nem tudom megfejteni, mindenesetre legalább az dicséretes, hogy láthatóan takarítják a szökőkutat és környékét. Aki egyébként kíváncsi rá, a Kolozsvári felüljárótól indulva, a telep modern épületének túlsó sarkánál találja a kiszáradt vasutas szökőkutat.

Mindezeken kívül még kettő, inkább csobogónak nevezhető kutat említenék. Az egyik a Tiszai Vegyiművek előtti buszfordulóban, egy bokor tövében található. Ez egy három medencéből álló, nem túl nagy tömb, aminek a felső részén még felfedezhető a víz kifolyó. Abban persze nem vagyok biztos, hogy ez a szerkezet működése idején is itt állt, avagy csak valahol útban volt, ezért tették ide.

A másik csobogóról viszont pontosan tudható, hogy mindig is ott állt, ahol ma nem működik. A MÁV Kórház kertjében, az egykori Pityóból kialakított tavacska szélén található Asszonyi Tamás Pelikános díszkút című, 1968-ban felavatott alkotása, aminek posztamense lényegében egy csobogó kifolyója is egyben. Igaz, a téglából emelt talapzat és az elé helyezett medencéket összekötő cső már jó ideje hiányozhat. Ezzel is magyarázható, hogy a két faragott kőmedencében ma már inkább dús mohát találunk, sem mint vizet. Pedig, ha jobban megnézzük, ez a csobogó elég jól ki volt találva, hiszen a madár alól kijövő víz a két medencén átcsorogva a tóba került vissza.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Elhagyott táblák

Vannak táblák, amelyeket elfelednek. És vannak olyanok, amelyek senkit nem érdekelnek. Pedig van olyan, amelyik a város, van olyan, amelyik az ország múltjáról mesél, sőt, akadnak olyanok is, amelyek a jelen állapotáról panaszkodnak. Táblatúra Szolnokon.

Eltűnő emlékeink

Az egykori Szapáry úti művelődési ház oldalsó bejárata fölül úgy tűnt el a Tánc című dombormű, hogy azóta se vállalta érte senki a felelősséget. Remélem, nem jut hasonló sorsra Várkonyi és Kandó Kálmán emléktáblája, és talán egyszer a Sebestyén Éva köz feliratok is visszakerülnek a helyükre.

Ujjé a Ligetben…

A Tiszaligetben alapvetően nagyszerű. Igaz, néhány másik városi ligetben megfordulva elgondolkodtam azon, vajon milyen célt is szolgál a Tiszaligetünk. Turisztikai vonzerő vagy a helyieknek szánt pihenőövezet? Ha az előbbi, akkor van két példám.

Egy álom emléke volt

A Pelikán hotel parkoló felé eső végéről az elmúlt hónapokban eltűnt az eredeti külső lépcső, illetve az SZTK felé lévő oldalról a gépkocsi rámpa felső csonkja. Talán kevesen tudják, hogy ez a két elem Szolnok új városközpontjának soha meg nem valósult tervére, egy nagyszabású álomra emlékeztetett.