Egy percig sem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy elfogulatlan kritikát próbálok írni Árpa Attila új filmjéről. A 2004-ben készült Argot a rendszerváltás utáni magyar filmgyártás öt legjobbja között tartom számon. Kultikus film, aminek remekül felépített forgatókönyve volt, minden pillanatát kitalálták, szereplői zseniálisat alakítottak, mondatai szállóigévé váltak. Így azok közé tartozom, akik évek óta várták a folytatást, és Bicskey Lukáccsal együtt a már el nem készíthető harmadik részt is gyászolják.
Még csak egyszer néztem meg az Argo 2-t, de le merem írni, hogy az első erényeit nem dobták a sutba. A forgatókönyv most is tökéletesen felépített. Az elejétől a végéig minden jelenetnek, mondatnak helye van, és bár menetközben nem tudjuk kitalálni, hogy a következő pillanatban mi fog történni, a végén úgy érezhetjük, a történet befejeződött. Mindezt azért tartom fontosnak, mert a hazai filmgyártás egyik legnagyobb problémája a forgatókönyvek, a történetmesélés égbekiáltó hiánya. Főleg a közönségfilmnek szánt vígjátékoknál. Nem hiszem, hogy Árpa Attiláék 11 évig írták a második rész forgatókönyvét, mindenesetre kötelező olvasmánnyá tenném, mielőtt állami forrást kap egy rendező.
Természetesen a szereplők sem okoznak csalódást. Balog Tibi, azaz Kovács Lajos és bandája, Kiss József (Tyson), Bicskey Lukács (Psycho) és Scherer Péter (Bodri) lubickolnak a karaktereikben. Egy évtized alatt semmit sem változtak, de miért is tették volna. Ráadásul remek partnerek csatlakoztak hozzájuk. Például Bán János (Frici), a bedőlt svájci frankos hitele miatt végletekig kiábrándult tanár, akinek nagyon fontos a szerepe a végkifejletben. (Nem árulom el, nézzék meg, és visongjanak Árpáék fekete humorán!) Vagy Kulka János, aki Fekete Lótuszként – Balog Tibi névhasználatát ugye egyedül is kitalálják – ismét bebizonyítja, hogy nem érdemtelenül nincs magyar film nélküle, és jelenleg benne tisztelhetjük az ország színészkirályát. És nem feledkezhetünk meg Nagypál Gáborról, azaz Hangyás Dzsoniról sem, aki alakításáért megkaphatná a legjobb karakterszínész díját.
Ha azt gondolják, hogy az Argo 2 csak egy véres, rondán beszélő krimi, akkor nagyon tévednek. Mindez csak a keret. Például a támogatott számítógép kezelői tanfolyamos jelenetekhez, a roma lagzihoz, Bodri gyorskajás szolgáltatásához és a szlovák rendőrök gyorshajtókhoz való hozzáállásához. Apró kortárs novellák, amiket egy újabb kincs megszerzéséért folytatott, eszméletlen iramú hajsza fűz egybe. Úgy, hogy abba a korona leejtése, a Munkácsy festmény szétszakítása, a cigányverda kifejezés használata nekem fájdalommentesen belefér. Arról nem is beszélve, hogy Árpáék a hazai könnyűzene javát is megérdemelt megrendeléshez juttatták a filmjükkel.
Egyetlen poént sem szeretnék lelőni. Arra viszont fel kell hívnom a figyelmet, hogy a film nem ott ér véget, amikor megjelenik a stáblista. Csuja Imre és Nagy Feró is fel fog még tűnni. De utánuk se jöjjenek ki a teremből, mert az egész végén ott a búcsú Bicskey Lukácstól. Ne hagyják ki, se az Argo 2-őt, se az utolsó utáni, utáni jelenetet.
(A rendezővel és Tysonnal május 4-én este 19.15-kor személyesen is találkozhatnak a Tisza moziban!)
