Hónapokig figyeltem, hogy a Sütő utcai szakadt kocsma helyén vajon mit fognak nyitni. Mert olyan aprólékosan, olyan odaadással dolgoztak az épületen, hogy egy idő után tippelni se mertem, mibe fektetnek ennyi pénzt és energiát. Aztán, amikor nemcsak a helyszínen, de a nagyon jól felépített, közösségi oldalakon futó kampányból is kiderült, hogy a Sütő utca 6/a alatt görög étterem fog nyitni, hát elállt a lélegzetem. Részben, mert a szomorú télhez nem igen tudtam passzintani a görög hangulatot, részben meg amiatt, hogy sok helyre el tudtam volna képzelni görög éttermet, kivéve ide, négy, emeletes ház közé beszorítva. Pedig már hányszor leírtam, hogy egy étterem milyensége nem a helyén múlik.
Miután az elmúlt két hétben, hétköznap esténként, az utcáról is látszott, hogy a Taverna Hellaszban állandóan teltház van, minden fenntartásom és előítéletem ellenére célba vettük a helyet. Ahol először az esett le, hogy a Sütő utcába nem egy műmájer, lenyúlós, álgörög éttermet csináltak, hanem egy olyan valódi hellászit, amilyet vélhetően a legtöbb görög kisvárosban találnánk. Ahová nem a kamura ráizguló turisták járnak, hanem a helyiek, ha valami hazait és ottani háziasat akarnak enni. Szóval ide csak az térjen be, aki a turistáknak kifejlesztett álgörög konyhára úgy tud tekinteni, mint az ungarische gulashsuppe-ra, amit épeszű magyar az életben nem rendel meg.
Ha ezt elfogadjuk, és belátjuk, hogy itt valódi görög a séf, aki úgy főz, ahogy odahaza látta, ráadásul igényes az alapanyagokkal szemben, akkor még úgy sem érhet bennünket csalódás, ha a rendelésre picivel többet kell várni, mint egy gyorsbüfében. Vegyük tudomásul, hogy ez egy vidéki görög görög étterem, ahol napsütés nélkül is lehet jó görög kajákat enni. Ám csak óvatosan, mert az adagokkal úgy bánnak, mintha az otthonukban lennénk vendégségben!
Természetesen még nem volt alkalmam mindent kipróbálni, de az alapművek levettek a lábamról. A görögsalátájuk például nem maradék zöldségek némi sajttal meg pár szem olajbogyóval. Nem! Rengeteg paradicsom, friss zöldség, tengernyi fetasajt, olíva, ráadásul tzatzikival maga a mennyország.
A gyrosuk meg köszönőviszonyban sincs azzal, amit eddig erről az ételről a hazai éttermek és külföldi turistaetetők alapján gondoltam. A szolnoki Taverna Hellasz gyrosa leheletvékony, ízletesen átsült, pöndörödő húschipsek sokasága, ami alatt a pita fenséges húslében tocsogó köret. Belekóstoltam a muszakájukba is, és bár egész délelőtt nem ettem, az ebéd kiütött. Mint, amikor a sok könnyűzene után klasszikus szólal meg a rádióban, és egy pillanatra más dimenzióba kerül az ember, nagyjából olyan volt az ebéd Szolnok görög éttermében.
Ami ma még csak húszszemélyes – mázlink volt, hogy le tudtunk ülni -, meg elvivős, nyárra viszont terasz is lesz. Ahol, ha Vangelis úr nem enged az első hetekben igen magasra tett színvonalból, tavasztól nem lesz könnyű helyet kapni.
