2025.10.14. (kedd)

A helynek szurkolok

A helynek szurkolok

Dátum:

Megdöbbentő számomra, hogy alig egy éve írtam erről a helyről. Mármint a szolnoki Hősök tere sarkán lévő üzlethelyiségről, ahol akkoriban nyílt meg a Bonjour kávézó. Ma már a Piknikség működik ott. Aminek legalább annyira szurkolok, mert maga a hely és Szolnok is megérdemelné a sikert.

A Baross és a Batthyány utcák sarkán, de lényegében a szolnoki Hősök terén található az az egykor földszintes, téglaburkolású ház, aminek utcára nyíló helyiségeiben lassan egy évszázada mindig üzletek működtek. Egyszerűen azért, mert a város egyik legforgalmasabb utcáján áll, ahol szinte mindenki elhalad, aki szolnoki vagy Szolnokon van dolga. Nem véletlen, hogy pár lépésre ettől a sarki üzlethelyiségtől évtizedek óta nyitva tartó hentesboltot meg gyógyszertárat találunk. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy néhány méterre van a város egyik leglátogatottabb egészségügyi intézményétől, az SZTK-tól, és körülnézünk, micsoda vendéglátóhelyek vannak a közelében – pozitív és negatív értelemben egyaránt -, akkor nem szakmabeliként is hinnünk kell a helyben.

Alig egy éve örömködtem azon, hogy Szolnok egy újabb kis kávézóval gazdagodott ezen a helyen. Elfogadva, hogy a belülről igényesen kialakított Bonjour a manapság divatos kávézó-pékség egyveleget választotta. Őszintén drukkoltam az üzemeltetőnek, hogy gyökeret tudjon verni. Elsősorban azért, mert megjelenése azt is jelentette számomra, hogy a beülős helyek elkezdenek a szűken vett belvároson túl, netán a vasút felé is terjedni. És éppen ezért sajnáltam, amikor egyszer csak bezártak, és üresen tátongott a sarki helyiség. Komolyan rettegtem attól, hogy esetleg a belváros felé húzódó kínai ruhaboltok szereznek itt újabb hadállást.

Pár hete megnyugodtam. Nem váltott profilt a sarok. Sőt!

Talán két éve sincs, hogy a Megyeháza közelében lévő, az egykori Képcsarnok helyén megnyitott Félegyházi pékségről, illetve gyerekkorom kiflijének reinkarnációjáról áradoztam. Amit szerencsére ma is vállalhatok, hiszen az elmúlt években sem változott a minőség. Ami igazán bíztató. Főleg, hogy a Hősök tere sarkán a Félegyháziak nyitottak kávézó-pékséget Piknikség néven. És bár elsőre kicsit erőltetettnek tűnik a név, hajlandó vagyok évek alatt megszokni, sőt fogalommá tenni. Csak maradjanak életben!

Amihez az alapok megvannak. A Piknikség belső tere igazán hangulatos, vidám és jó színű. Az pedig, hogy az asztalok egész közel kerültek a hatalmas ablakokhoz, aminek köszönhetően lényegében a város főutcáján ücsöröghetek, számomra kifejezetten szimpatikus. Arról nem is beszélve, hogy a Félegyháziak megszokott termékei – újabban szendvicsekkel kiegészítve -, normális italválaszték, emberi kiszolgálás és nem elrugaszkodott árak várja a betérőket. Legyenek azok csak vásárolni vagy akár ücsörögni is akarók. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy működőképes és szerethető kávézó váljék ebből a jó sorsra érdemes sarki helyből. Hátha sikerül!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Eltűnt hét

Vendéglátóhelyek jönnek, vállalkozások mennek, mi meg maradunk. Így vannak helyek, amelyekre szívesen emlékszünk, talán még hiányoznak is, és vannak, amelyek már nem is rémlenek. Jóval hosszabb lehetne az a felsorolás, de következzen hét mára eltűnt szolnoki vendéglátóhely.

Hó és vendég lenne jó

A Kossuth téri Adventi falut nem azért szeretem, mert a közterületi italozás lázba hoz. Még csak nem is az ünnepi hangulata miatt. Hanem mert Szolnok főtere ilyenkor valóban városi főtérré alakul, ahol találkoznak, megállnak, beszélgetnek a helyiek. A sült gesztenye és a helyi csokis azért hiányzik.

A remény kávézója

Bezár egy kávézó, nyílik helyén egy másik. A régies hangulatú Nosztalgia másfél évig bírta a Szapáry végén. Két hónap szünet után azonban ugyanott megnyitott a modern Contador. Saját pörkölésű kávét mérnek, és úgy tűnik, a vendég szeretetében sem lesz hiány. A Szapáryért is tesszük, ha betérünk.

Ültem és mérlegeltem

Az utolsó élményem lehangoló volt. Így legalább egy éve nem jártam a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Most is nehezen szántam rá magam, és nem mondom, hogy feldobódtam. Igaz, mindent átható pisiszag már nem volt. De ennél több fejlődés sem látszik.