2025.10.14. (kedd)

Más holdja

Más holdja

Dátum:

El kell fogadnom, hogy miként a divatbemutatók kifutóinak ruhái sem a hétköznapoknak szólnak, úgy vannak filmek, amelyek a szakmának és a fesztiváloknak készülnek. Számomra a Jupiter holdja ilyen, mert az ünneplése ellenére sem áll össze, hogy mit akart a rendező.

A Cannes-i filmfesztiválon ünnepelt új Mudruczó Kornél film első percei pontosan azt nyújtják, amire az előzetesek, a rengeteg kritika és nyilatkozat alapján számítottam. Egy rettentő fontos társadalmi probléma feszegetését, amire a neves rendező művészien, de élesen reagál. A cím szöveges magyarázata – miszerint a Jupiternek számtalan holdja van, amelyek közül az egyiket pont Európának hívják -, majd a szíriai menekültek határra érkezésének és átkelésének naturalista ábrázolása alapján azt hittem, témánál vagyunk, valaki végre a napi politika és kocsmai üzengetés szintjén túllépve nyúl a kérdéshez. Aztán eldördült Cserhalmi György pisztolya, és a Jupiter holdja számomra darabjaira esett, majd közel két órán keresztül sem állt össze.

Nem mondom, hogy nincsenek jó részletek a filmben. A talán főszereplőnek tekinthető, meghasonlott orvos – akit az örmény születésű, de leginkább német filmekben látható Merab Ninidte alakít – és a szeretője, Balsai Móni története kifejezetten izgalmas és szép, egy önálló novella. Vagy a csodás képességekkel pumpolni próbált betegek – különösen a drogos Nagy Zsolt – pillanatai kritikusan életteliek, miként a kocsma vagy a lakótelepi snittek is. Ám csak csüngenek egy zavaros történeten, amiben a rendőrség feltűnése – sokszori és drága feltűnése – a legrosszabb hazai krimik, legalja pillanatait idézik.

Ráadásul a film tele van öncélú, túldimenzionált percekkel. Mert például mi értelme volt Balsai Mónit meztelenre vetkőztetni és közelről mutatni – azon kívül, hogy szép? Vagy miért is kellett a budapesti földalattin a Keleti és a Népstadion állomások között 23 halálos áldozattal járó merényletnek történnie? De kérdezhetném az olykor feltűnő, nem magyar helikoptereket, a gyűjteményekből előkerülő tűzoltóautókat, és a béna üldözési jeleneteket is. Mintha a rendezőnek és a producereknek borzasztó sok pénz állt volna a rendelkezésére, amit feltétlenül el kellett költeni. Még akkor is, ha mindezektől se füle, se farka történetté vált az a mese, aminek talán lehetett eleje, vége és közepe is. Bár, ki tudja?

De persze elfogadom, hogy nem vagyok filmesztéta, filmkritikus, hozzáértő filmes. Csak egy hülye néző, aki hisz a magyar filmekben. Aki nem mindig képes megérteni és felfogni azt a különös univerzumot, amit egyes rendezők felépítenek, és amitől a kollégáik, meg a „brancs” tagjai rendszeresen beájulnak. Semmi baj. A lövöldözős, kitalált világban játszódó, nagy nézőszámú amerikai filmek se jönnek be nekem, annak ellenére sem, hogy azokra milliók váltanak jegyet. Úgy tűnik, a magyar nagyon művészfilmek sem nekem készülnek. Bár fel tudnék sorolni pár tucatot, amelyeknél egyezett a kritikusok és a különböző zsűrik meg az én véleményem.

Persze mindezzel nem azt akarom mondani, hogy az egyébként eredetileg színész végzettségű, majd rendezői diplomát is szerzett, és az utóbbi másfél évtizedben rendre hasonló filmekkel jelentkező Mudruczó filmre ne üljenek be. Lehet, hogy más az ízlésünk, és Önöket az is boldogsággal tölti majd el, amikor a rendező a Hotel Budapest korrupt recepciósaként tűnik fel a vásznon.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szembenézés másfélezer évvel

Kik és hogyan élhettek jó másfélezer évvel ezelőtt Szolnok környékén akkor, amikor a magyarok ősei még nem is jártak ezen a vidéken? Akár a szemébe is nézhetünk néhány egykor itt élő gepidának a Szolnoki Galériában, az Átkelők a túlvilágra című kiállításon.

Három évtizede ötven éve

A szolnoki repülés története mellett a város múltjáról is sok érdekességet elmesél a három évtizeddel ezelőtt megjelent Ötven év a Tisza fölött című kiadvány. Az antikváriumban talált könyvnek köszönhetően például megtudtam, hány nézője volt az 1974-es szolnoki Ejtőernyős világbajnokságnak.

Pogácsásék itt élnek

Két dolgot egészen biztosan tudok. Egy: Fehér Bélát olvasni kell. Kettő: A rendszerváltás regénye még nem született meg - lehet, nem is fog -, viszont a rendszerváltás környékének Magyarországát megmutató könyvek sorába el kell helyezni az Alszik a doki Betlehemben című kötetet.

Siker is lehetne

A Rejtő Jenő életéről szóló A fekete múmia átka című tévéfilm olyan alapmű, ami után Madarász Isti bármelyik alkotását hajlandó vagyok megnézni. A Hurok után pedig immár hozzátehetem, hogy kíváncsian várom a rendező harmadik filmjét, ami végképp eldönti a helyét a honi filmiparban.