B. Klári: Szerettem ott vásárolni, és kávézni is lehetett a bejárattól jobbra nyíló részben.
D. Lajos: Nagyon nagy forgalmú üzlet volt jó választékkal! Hála Kovács Lajos üzletvezetőnek, aki nagyon a szívén viselte a sorsát.
K. Nóra: A neon felirat Tóth Tibor szolnoki címfestő munkája. A fényreklámjairól készített fényképeit a Verseghy Könyvtár őrzi. (A mellékelt fotó is a könyvtár tulajdona – A szerk.)
B. Rita: Imádtam a gépi palacsintájukat, meg a banánt mikor volt.
B. János Tibor: És mi lett belőle? Aki eladta, az tette tönkre magát az ABC-t. Ezáltal az épületet is, mivel haszontalan a belváros közepén. De megyünk pár métert a Zagyva felé és ott a DOMUS (is).
B. Judit: Jó bolt volt. Szerettem
K. Károly: Az a palacsinta!!! 🙂
R. Veronika: Naponta ott vásároltunk. Remek bolt volt.
Cs-né Magdi: Vajon meddig áll még üresen?
D. Márta: Amíg össze nem dől.
T. Bandi: Ahogyan a képeken is látszik, a Szöviben szalagos pénztárpult volt. Igaz, a használata nem volt teljesen tisztázott, a maival ellentétben a komplett bevásárlókosarakat tettük fel, és az utazott, majd a pénztáros egyszerűen átszedte egy üresbe a cuccot, miközben beütötte a gépbe az árakat, mint ahogyan azelőtt tette. Aztán hosszú ideig egyáltalán nem működött a szalag. De modern volt nagyon. Szerintem a városban, abban az időben nem is volt ilyen több. A modernség része volt a vonalkódolvasó kézi készülék is, amihez viszont nemigen volt infrastruktúra, meg kód se nagyon. Gondolom járt a pulthoz, csak nem volt sehová bedugva.
Az is lehet, hogy ez már a 80-as évek eleje, amikor digitális pénztárgépekre váltottak, de a lényeg ugyanaz. Kód még akkor sem volt, max a Pelikán dollárboltjában láttunk ilyet, meg a Balatonnál gyűjtött sörös és pumpás fogkrémes dobozokon.
