A blogSzolnok „Eszement ötletek” sorozatát szeretném gyarapítani az utcai világításról szóló eszmefuttatásommal. Nem mintha hobbikötekedő lennék, inkább azért, mert a szolnoki belváros utcáit járva egyre gyakrabban érzem azt, hogy tavasztól őszig a közvilágítás nem a lakókat szolgálja. Sok helyen, több méter magasan, a fák koronáit, a madarak fészkeit világítjuk, miközben a járdán még félhomály sincs. De menjünk szépen sorban!

Milyen célt szolgál az utcai közvilágítás?

Az utcai közvilágítás a modern világ luxusa. Bő évszázaddal ezelőtt csak a városok legfontosabb pontjain pislákolt éjszakánként valami mesterséges fény. A nálunk szerencsétlenebb történelmi fejlődésű országokban pedig ma sincs ez másként. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a XX. század egyik nagy, közösségi vívmánya a közös pénzből fenntartott közterületi világítás. Amihez pár évtized alatt hozzászoktunk. Azaz úgy gondoljuk, hogy a szürkület beálltától napkeltéig mesterséges fénnyel kell elárasztani az utcáinkat és a tereinket. Elfogadva, hogy mindennek a számláját a különböző adóinkból fedezzük.

A magam részéről, ez így teljesen rendben is van. A komfortérzetemet növeli, ha jól megvilágított utcákon gyalogolhatok, bringázhatok, vezethetek. És azt sem bánom, hogy mindennek baleset- és bűnmegelőzési vetülete is van. Ráadásul komfortosabbnak érzem a jól megvilágított várost, sőt szívesebben megyek oda, ahol este is tovább láthatok az orromnál.

De hogyan egyeztethető össze mindez a város fáival?

Pár hete éppen arról írtam, hogy minél több növényre lenne szükség a felmelegedés elleni védekezéshez. Amibe beleértettem az évtizedeken át növő és bennünket szolgáló fákat is. A fák ugyanis nem tehetnek arról, hogy egy idő után túlnőnek a közvilágítási lámpaoszlopokon, sőt, gyönyörű koronájuk szép lassan eltakarja a lámpatesteket. Tehát mielőtt valaki félreértene: nem a fák kivágását gondolom a felvetett közvilágítási probléma megoldásának. Miközben rendkívül bosszant, hogy a fák lombkoronája miatt egy csomó lámpa nem tölti be szerepét. Mondjuk inkább azt, hogy az utcai fák és a közvilágítás harmóniáját keresem.

És akkor tegyünk fel egy talán csak számomra triviálisnak tűnő kérdését! Egy utcai lámpa csak több méter magasról világíthat? Tudom, hogy így van ez száz éve, tehát ez a hagyomány, sőt talán valami szabvány is, meg tankönyvek is írhatnak róla. De talán nem eretnekség mást gondolni. Már csak a kiadásaink hasznosulása miatt sem.

Nem szakemberként azt gondolom, hogy ma már a közvilágítás elhelyezhető a föld felszínére is. Miként néhány szolnoki téren is van erre példa. Nálam még az is beleférne, hogy alacsonyabb oszlopokra kerüljenek a lámpatestek, azaz a jelenlegi 6-7 méterről, vagy többről mondjuk, csak 2-3-ra. Mert biztos van már arra technológia, hogy alacsonyabbról is meg lehessen világítani ugyanazt a területet. De akkor se vágnám fel az ereimet, ha az utcai lámpák nem önálló oszlopokra, hanem a házak falaira kerülnének, főleg ott, ahol a járda és az épület összeér.

Persze nem állítom, hogy az én dolgom ezen lamentálni. Igaz, jó lenne tudni, kinek a feladata észrevenni, ha valami papíron működik, de haszontalanul. Mert nehezen mondanám megfelelő működésnek, amikor a fák lombkoronáinak belsejét meg a madárfészkeket világítjuk drága pénzért. Viselkedhetek, mint adófizető polgár megrendelőként a közműszolgáltatóval szemben? Aki jelenleg egy rakás közpénzt dob ki feleslegesen.

Persze, tudom, jön majd a késő ősz, meg a fagyos tél, és fel sem fog tűnni, hogy most mikre megy a közös fény. Meg azt is, hogy vannak ennél nagyobb problémáink, és eszméletlen összegbe kerülne a több évtizedes oszlopokat kicserélni, áthelyezni, átgondolni. Ez mind igaz. Ugyanakkor hiszek abban, hogy az ilyen ügyek átgondolása, a legjobb megoldások kitalálása, és aztán akár évtizedeken át történő megvalósítása különböztet meg bennünket a harmadik világbeli banánköztársaságoktól. Arról nem is beszélve, hogy évszázadokon át megfelelt a pottyantós budi, meg a saját emésztő gödör, de mégis nekiálltunk a csatornázásnak, ami ugyancsak brutális összeget emésztett fel.

Eszement ez a felvetés, de talán érdemes lenne kicsit ízlelgetni. Mert még a végén akár az is kiderülhet, spórolhatnánk, ha ésszerűen világítanánk. Márpedig a világítással spórolni maga a környezetvédelem, a fenntarthatóság.