2025.10.14. (kedd)

Évfordulók 2021 (2.): Szolnoki szolgáltatások

Évfordulók 2021 (2.): Szolnoki szolgáltatások

Dátum:

Bármilyen meglepő, de az új, azaz a mai szolnoki vasútállomás első kapavágást szinte napra pontosan 65 évvel ezelőtt tette meg az akkori közlekedésügyi miniszter. De azért a város villamosításának 125 és a közösségi közlekedésének 100. évfordulójára is érdemes lesz emlékezni idén.

A 2021-ben ötre és a tízre végződő évfordulók sorában ezúttal azokat a szolgáltatásokat igyekszem sorra venni, amelyek – legalábbis szerintem – nagyban hozzájárultak Szolnok városiasodásához, csomópont jellegének fejlődéséhez, egyúttal a város élhetőbbé tételéhez. Persze a házak sokkal kézzelfoghatóbban, a bennük zajló emberi tevékenységek meg talán szívmelengetőbben mesélnek a múltunkról, mégis azt hiszem, ezekből jóval kevesebb lenne, ha az infrastruktúra, a szolgáltatások nem fejlődtek volna.

Ritkán esik szó például arról, hogy a vidéki városok közül – még a Monarchiában gondolkodva – Szolnokon az elsők között jelent meg a villanyvilágítás 125 éve. Egyrészt a Szapáry utcai Nemzeti Nagyszálló saját áramfejlesztője révén, másrészt a Scheftsik-malomban termelt áramnak köszönhetően. Szakemberek szerint a szolnoki áramszolgáltatás születésnapja 1896. május 14-e, amikor is abban a bizonyos malomban „felszerelt 2×90+120 LE-s, 2000 V-os tápegységeket bekapcsolják, valamint a 2000/105V-os, egyfázisú, váltakozó áramú hálózatot” üzembe helyezik. Annak ellenére, hogy sok nagyvárost megelőztünk az elektromos áram használatában, erre sem a lassan pusztuló Nemzeti Nagyszállón, sem az egykori Scheftsik-malom helyén nem emlékeztet semmi, sőt Tallinn mozi falán elhelyezett, némileg erre is utaló emléktáblát minden további nélkül elfalazhatták.

Tényként kezeljük, hogy a Szolnokot Kelet-Európa legnagyobb vasúti csomópontjává tevő beruházás 1975-ben fejeződött be. Ám arról már kevés szó esik, hogy annak a hatalmas építkezésnek volt két olyan előzménye, amelyekre a kerek évfordulók miatt idén emlékezhetnénk. Az egyik, hogy az 1857-ben épített második szolnoki vasútállomás helyére építendő új „palota” építésével 1906-ben (115 éve) bízták meg Pfaff Ferencet. Arról már nem a honi állomásépítészet legnagyobb mestere tehetett, hogy az 1908-ra elkészült épület alig három és fél évtizeddel később súlyos károkat szenvedett, és később a felújítása helyett a lebontásáról döntöttek. Az új állomáskomplexum építésének első kapavágását – azaz a beruházás jelképes elindítását – 1956. január 11-én (65 éve) tette meg Bebrits Lajos akkori közlekedési és postaügyi miniszter, aki nem élhette meg a majdnem két évtizedesre nyúlt építkezés befejezését. (A rajz Szikszai Mihály Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez című könyvből való – A szerk.)

Az első világháború és Trianon miatt nem sok centenáriumra emlékezhetünk idén. A szolnoki közösségi közlekedés azonban 1921-ben (100 éve) indult el – Miskolc és Arad után harmadikként a fővároson kívül -, amikor Víg Kálmán Büssing típusú járművével megkezdte az utasok szállítását. Az egyetlen járművel két viszonylatot teljesített: a megyeháza-gólya-temető-kórház és a megyeháza-gólya-vasútállomás útvonalon. És bár feltételezhetjük, hogy a szolnokiak körében hamar népszerű lett a minden addiginál olcsóbb és gyorsabb városon belüli közlekedés, tudjuk, nem mindenki fogadta lelkesen a fejlődést. Különösen a száznál jóval többen lévő bérkocsisok. Nem lehetünk rá büszkék, de a történethez tartozik, hogy Víg úr járművét ismeretlenek még abban az évben felgyújtották, ami pár évre visszavetette a közösségi közlekedést Szolnokon. Ugyanakkor Víg Kálmán kvázi kijelölte Szolnok első „buszpályaudvarát” is, ami a következő öt és fél évtizedben a megyeháza környéki utcákban „működött”.

Egészen 1976. augusztus 17-ig (45 éve), amikor is átadták az Ady Endre úton az első, szolnoki buszpályaudvart. Az a földszintes, tetején a középvonala felé, azaz befelé lejtő, jórészt nyitott pályaudvar, és a hozzátartozó – szerintem fantasztikus – kör alaprajzú szolgálati épület három évtizeden keresztül szolgálta a helyi Volánt, a szolnokiakat és a busszal érkezőket. Azzal itt és most ne foglalkozzunk, hogy a buszpályaudvar 45 évvel ezelőtti elhelyezésének hibás döntését másfél évtizeddel ezelőtt miért nem sikerült korrigálni, és mondjuk a szolnoki vasút- és helyközi autóbusz-állomásokat egymás mellé telepíteni. (Fotó: Fortepan)

Szolnokot a hidak városának is szokták nevezni. Ehhez elég talán csak annyit mondani, hogy jelenleg 12 híd ível át Szolnoknál a Zagyván és a Tiszán, illetve az ártereken és holtágakon. Ha a vasúti és a közúti felüljárókat is ide számolom, jóval nagyobb a szám, arról nem is beszélve, hogy az M4-es építésével minimum három híddal bővül majd a leltár. A már meglévő hídjaink közül háromnak is jeles évfordulója lesz idén. A legfontosabbhoz, a belvárosi Tisza-hídhoz két évforduló is kapcsolódik, hiszen ezen a helyen 1911-ben (110 éve) építettek először vasból és betonból átkelőt, amit sajnos 1944-ben menthetetlenül megrongáltak. Ám ennek következtében 1946-ban (75 éve) elkészült az az ideiglenes híd, ami aztán 16 évig szolgálta a várost és a 4-es út forgalmát. Ugyancsak duplán ünnepelhetjük idén a Nyáry Lőrinc-hidat – a torkolathoz legközelebbi átkelő -, hiszen a faszerkezetű híd helyére 1926-ban (95 éve) építettek vasbeton átkelőt, ami aztán 1966. augusztus 20-ára (55 éve) kapta meg mai formáját. És természetesen az idén még legfiatalabbnak tekinthető folyami átkelőnkről, a Tiszavirág-hídról sem feledkezhetünk meg egy ilyen felsorolásban, hiszen 2011. január 21-én (10 éve) kelhettünk át rajta először.

Két évforduló van még, amit ebbe a szolgáltatásokat számba vevő felsorolásba illesztenék. Az egyik kicsit közlekedés, kicsit szórakozás: 1966-ban (55 éve) kezdte meg működését a Tiszaligeti Úttörővasút, amit az 1970-es nagy árvíz után felszámoltak. A másik az 1946. június 2-án (75 éve) létrejött Szandaszőlősi Földművesszövetkezet, amely aztán az ugyanabban az évben létesült szajolival és az egy évvel fiatalabb szolnokival együtt a Szolnok és Vidéke Áfész, illetve a mai Coop Szolnok elődje volt. És aminek olyan dolgokat köszönhet a város, mint például a zöldség és gyümölcsboltok meghonosodása – korábban ilyesmit termelt valaki, illetve a piacon szerezhetett be – vagy éppen a korszerű ABC-k megjelenése. Amik nélkül ugyancsak szegényebb és más lenne ez a város.

 

Az 1. részben az épített örökséget vettem számba.

http://www.blogszolnok.hu/felenk_evfordulok_2021_1_epitett_orokseg

A 3. rész pedig majd a szellemi örökségünk idei évfordulóiról szól.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

TVSZ: 68.774 szolnoki

Szolnok város lakossága a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint, tavaly január elsején 68.774 fő volt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a város egy évtized alatt lakóinak közel 6%-át veszítette el, de azt is, hogy a 10. legnépesebb megyeszékhely. Újra Tanultam Valamit Szolnokról (TVSZ).

Eltűnt vendéglők

Az 1985 áprilisában kiadott Szolnok térkép összesen negyvenöt éttermet, vendéglőt, falatozót, bárt és ételbárt jelöl, illetve sorol fel. Ha gondolatban elsétálunk a vasútállomástól a Tisza-hídig, a 29 éve még létező vendéglátóhelyek közül ma már csak kettőt találunk nyitva.

Bringával a kórházig

Bringával a kórházig Nagyjából egy éve kezdték építeni a szolnoki kerékpárút-hálózat legújabb szakaszát, amelynek köszönhetően a 402-es főút mentén, azaz a Temető és a Tószegi úton is bringaúton lehet tekerni a kórházig. Nagyjából 1,5 kilométer kisebb szépséghibákkal és nagyon hiányzó folytatással.

Szolnok hatvan körül, fölülről (2. rész)

Az kiderült, hogy kitől kaptam ezt a légifelvételt, miként az is, hol lehet a világhálón megtalálni. A fotós, a fotózás oka és a fotózás pontos dátuma azonban még mindig bizonytalan. Ám ez nem akadályozhat meg abban, hogy képzeletben a 60 évvel ezelőtti Szolnok fölé repüljünk.