2025.10.14. (kedd)

A beszakadt úttest margójára

A beszakadt úttest margójára

Dátum:

Szolnok belvárosában, a Madách utca közepén, szeptember 14-én délután egy soktonnás, építőanyagot szállító kamion alatt beszakadt az úttest. Az inkább felelőtlen károkozásnak nevezhető baleset ismét kérdéseket vet fel. Ki a felelős azért, hogy ez megtörténhetett? És ki fizeti a károkat?

Alig két héttel ezelőtt jelent meg az „Épül és pusztul” című írásom itt, a blogSzolnok Naplóm rovatában, (http://www.blogszolnok.hu/naplom_epul_es_pusztul), amelyben a belvárosi építkezésekhez anyagot szállító soktonnás kamionokról és félelmeimről írtam. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar beigazolódnak az aggodalmaim. Szolnok belvárosában, a Madách utca közepén, ott, ahol pár évvel ezelőtt már egy személyautó alatt is beszakadt a 2016-ban felújított úttest, szeptember 14-én, kedden délután egy soktonnás, építőanyagot szállító kamion jutott ugyanerre a sorsra. Meglepve persze nem vagyok, hiszen amióta a Madách utca elején elkezdték átalakítani az 1913-ban épült, az elmúlt bő száz évben sok mindenre használt háztömböt, óránként jártak az utcában hasonló kamionok.

Kérdés, hogy a viszonylag „olcsón” megúszott esetből – hiszen csak az út sérült, a víz- és a gázvezeték talán nem, a közelben lévő autókban és házakban sem esett kár – tanulunk-e, vagy miután a VCSM szakemberei eltüntetik a lyukat, minden ott folytatódik, ahol kedden kora délután megszakadt. Én amellett lennék, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat, hisz nem biztos, hogy máskor is ekkora szerencsénk lesz. Érdemes lenne néhány dolgon tényleg elgondolkodni!

Például egy építési engedély kiadásánál bárkinek eszébe jut, hogy az adott területre milyen korlátozások mellett lehet és kellene beszállítani az építőanyagokat? Vagy ez valamiért senkinek sem az asztala. És úgy gondolják az illetékesek, hogy majd a KRESZ-táblák kellő visszatartó erővel bírnak. Mivel azonban jól látható, hogy Magyarországon a KRESZ-táblák csak tájékoztató jellegűek – a Madách utcai havária kapcsán az általában arra közlekedőknek a zsákutca tábla feldolgozása nem sikerül -, vajon a város közterületesei, netán a szolnoki rendőrök tettek-e, tesznek-e valamit a szabályok betartatása érdekében? Ha igen, akkor ez jegyzőkönyvekkel igazolható, ha nem, akkor meg csak azt mondhatjuk: vannak bajok.

A bajok eredménye pedig ebben az esetben súlyos forintokban lesz mérhető. Mert a kedd délutáni tűzoltós kárelhárítás és az út helyreállítása sem két fillérbe kerül. Ezt vajon a közös kasszából a város fizeti, avagy a több tonnás teherautókkal fuvaroztató beruházó, aki majd ezt az összeget úgyis beleteszi a vevői által fizetendő árba? Ha az előbbi lenne a megoldás, akkor egészen el vagyok képedve, hiszen nem ilyesmire szeretném költeni a város szűkös forrásait. Ha az utóbbi, akkor csak azt szeretném tudni, ki a Madách utcai tömb átépítésének beruházója – hisz szolnoki szokás szerint, erről egy felirat sincs kint az építési területen -, merthogy tőle azért egy bocsánatkérést elvárnék a város, az utcában lakók, és az erre járók felé az okozott kellemetlenségekért.

Ugyanakkor ismét szeretném rögzíteni – bár úgy érzem, ez jelenleg annyit ér, mint vizet gereblyézni -, hogy a szeptember 2-án megjelent „Épül és pusztul” című cikkemben leírtak továbbra is érvényesek. Azaz, ha nem lesz változás a soktonnás kamionok belvárosi furikázása ügyében, nemcsak a Madách utcaihoz hasonló balesetek lesznek rendszeresek, de a pár éve rendbe rakott utak, a viacoloros utcák sem érik meg épségben a következő éveket. Ez pedig nagyon sokba fog kerülni nekünk csak azért, mert néhány befektetőnek és beruházónak olcsóbb és egyszerűbb a soktonnás kamionokat Szolnokra zúdítani.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nyertek az Ufók?

Tulajdonképpen arról akartam ezen a héten naplót írni, hogy ismét működik a Belvárosi Nagytemplom órája, amivel egy csipetnyi múltat sikerül átmenteni. Aztán az olvasottsági adatokat böngészve be kellett látnom, hogy az ilyesmi nem érdekeli a többséget.

Élmény volt a reggel

Dobjunk fel a közösségi oldalakra valami vaskos poént, hogy az állami szerveknek már megint nem sikerül megbirkózniuk pár centi hóval meg egy kis széllel. Aztán bújjunk vissza a jó meleg paplan alá, és ott hallgassunk arról, hogy mi van a saját portánk előtt. Reggeli bukdácsolás Szolnokon.

H, mint hárítás

Néha úgy érzem, Magyarországnak nem véletlenül H a jele. Mintha mindig, mindenkinek, mindent egyszerűbb lenne hárítani, mint megoldani. Sokszor úgy tűnik, mindenki kegyet gyakorol azzal, hogy dolgozik, azzal, hogy szolgáltat.

Sír a Tisza

Vallom, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. De azt is, hogy a magántulajdonosnak sokszor közösségi kötelezettségei is vannak. Különösen egy olyan épület esetében, amely a város szimbóluma is lehetne. Mindez onnan jutott eszembe, hogy öt éve cserélt gazdát a Tisza Szálló.