2025.10.14. (kedd)

Szolnok 900 (3.): Építőtábori emlék

Szolnok 900 (3.): Építőtábori emlék

Dátum:

Ma már reméljük, nyugdíjas, aki közel fél évszázaddal ezelőtt kapott a Hollóházi Porcelángyár festett tányérkájából. Az pedig valószínű, hogy munkájával 1975-ben hozzájárult a szolnoki vasútállomás, a buszpályaudvar, a déli ipartelep vagy a 24 emeletes felépítéséhez, átadásához.

Szolnok első írásos említésének 900. évfordulóján rendezett jubileumi évet a város mellet a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) is sokféle programmal ünnepelte 1975-ben. Ezek egyike volt az úgynevezett Jubileumi KISZ építőtábor, amit 1975. június 22-e és augusztus 15-e között rendeztek Szolnokon. A kevésbé deres halántékúak kedvéért gyorsan mondjuk el, hogy a KISZ az állampárt (Magyar Szocialista Munkáspárt) egyetlen, a tizennégy év fölöttieket tömöríteni próbáló ifjúsági tömegszervezete volt, amely igyekezett átszőni a fiatalok mindennapjait, legyen szó tanulásról, munkáról, pihenésről, szórakozásról vagy éppen a vakációról. Az építőtáborok pedig a KISZ égisze alatt szervezett – többségében – nyári, „bentlakásos” munkalehetőségek voltak, ahol több-kevesebb pénzért (esetleg ingyen, mert a munkabér valami önkéntes felajánlásra ment), többé-kevésbé hasznos munkát végezhettek a fiatalok, akiknek a munkaidőn túli szórakoztatásáról a tábor szervezői igyekeztek gondoskodni. (Az építőtáborok visszásságairól szóló két klasszikus film a Sípoló macskakő – a mellékelt kép ebből való – és a Fehér rozsda.)

A szolnoki Jubileumi KISZ építőtábor – merthogy hasonló névvel korábban és később is rendeztek más városokban építőtáborokat – résztvevőit kéthetes turnusokban, az 1972-ben átadott Mátyás király úti iskolában szállásolták el. Magyarul az alkalmanként is legalább száz fiú – mert ez a tábor csak fiúknak szólt – a tantermekben lakott, valószínűleg a menzán étkezett és a tornaterem zuhanyzójában tisztálkodott. Szabadidejükben pedig a sportpályákat, esetleg az iskola könyvtárát, illetve az alkalmi előadótermekké alakított maradék tantermeket használhatták. Illetve gondolom, hogy azért a ma már minimum 61-62, de inkább 64-65 éves srácok azért a MÁV strandra vagy az akkor még létező MTE pályára is kijutottak olykor.

Már, ha maradt erejük a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat valamelyik beruházásán végzett munka után még bármire. A tábor elsődleges célja ugyanis nem a fiatalok szórakoztatás, és még csak nem is a lefoglalásuk vagy nevelésük volt, hanem a Szolnokon akkoriban égető munkaerőhiány enyhítése. Mert bár 1975 nyár elején már átadták a vasútállomás utasforgalmi épületét, de a MÁV területén és a Jubileum téren is még évekig zajlott a munka, például a 24 emeletesen is volt még mit csinálni. De épült az Ady Endre úton a vízügyi, a Mátyás király út mögött a kereskedelmi szakközépiskola, átadás előtt volt a buszpályaudvar, a Centrum áruház, hogy csak a legismertebbeket említsem, nem foglalkozva az ipari beruházásokkal. Magyarul hiába közelített ekkor már a 80 ezerhez Szolnok lakossága, évek óta nem volt elég munkáskéz. Főleg betanított és segédmunkás. Amit a fiatalokkal kitűnően lehetett pótolni,

Miként a közel ötszáz fiúnak munkát adó táborról a zárás után megjelent, az állami építőipari vállalat II. számú főépítésveztőség szakipari üzemének építkezésein 512 ezer forint értékű munkát végeztek a fiatalok. Akik közül a legjobban teljesítő – Kiss Béla Jászberényből – csehszlovákiai jutalomutat kapott, miközben a három legjobban dolgozó brigád magnót, lemezjátszót és táskarádiót vihetett az iskolájába. A díjazottak felsorolása alapján úgy tűnik, hogy a táborozók többsége a megyéből érkezett, ami érthető is, hiszen így lehetett leszorítani az utazás költségeit. A megjelent cikk szerint minden táborozó megkapta emlékül az ÁÉV emblémájával díszített sapkát és trikót, amiben feltételezem, két hétig amúgy is dolgoztak.

Annak viszont nincs nyoma, hogy kik kaphatták a „Szolnok 900 éves – Jubileumi KISZ építőtábor 1975” feliratú és az ÁÉV „logójává” lett falikép rajzával díszített hollóházi porcelántálkát. Amiről annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a közepébe kék színnel festett minta a cég Ady Endre úti irodaházának utcai homlokzatán 1970-ben elhelyezett Simon Ferenc lemezdomborítás lebutított változata. A tálba került grafikáról ugyanis hiányoznak a – az évekkel ezelőtt eltűnt – domborművön eredetileg látható madarak, illetve a stilizált napsugarak, viszont a helyén van a vakolókanál, a stilizált tornyok és a magasba törő zászló is. Jó lenne tudni, hogy a hetvenes évek elejére egyre nagyobb hírű, Victor Vasarely-vel, Amerigo Tot-tal és Szász Endrével is dolgozó Hollóházi Porcelángyárban ki készítette a tányérkába került rajzot.

(Ha a táborról vagy a tálka születéséről valakinek személyes emlékei vagy információi vannak, kérem, ossza meg velem! Ígérem, továbbadom.)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (44.): Partos kápolna

Szolnok IX. kerületében, a puskapor malom helyén áll a város egyik legrégebbi épülete, aminek története éppúgy kapcsolódik IV. Károly, utolsó magyar királyhoz, mint II. János Pál pápához. A Sarlós Boldogasszonyról elnevezett kápolna közkeletű neve városrészt is jelöl.

Ugyanott kétszer

A József Attila és a Százados út kereszteződésének környékét egyrészt a XIX. század második felében a Járműjavító, majd a század utolsó éveiben megépült laktanya kapcsolta be igazán Szolnok vérkeringésébe. Ez utóbbi fontos állami beruházás és intézmény volt, több képeslapon is megörökítette.

Felhőt nem karcolónk

Az ország huszonkilencedik, tizennyolcadik, de akár hetedik legmagasabb épülete is lehet a Ságvári és Ady Endre utak kereszteződésében tornyosuló vízügyi székház. A helyezés attól függ, hogy az épület 65 vagy 71 méter magas, és melyik listát nézzük. Az azonban biztos, hogy Szolnok második legnagyobb házában jártunk.

Utcasoroló (66.): Petőfi utca

Első feljegyzett neve Szél utca volt, ami arra utalhatott, hogy egykor itt húzódhatott Szolnok városias részének nyugati széle. Bő százhúsz esztendeje azonban a forradalmár-költő nevét viseli, talán azóta, hogy a terjeszkedő település egyik fontos közlekedési útja lett. Páros oldala páratlan.