2025.08.27. (szerda)

Volt egyszer Az árvíz

Volt egyszer Az árvíz

Dátum:

Kezembe akadt ez a 2000 áprilisában, a Tisza és a Zagyva torkolatáról készült fotóm. Akkor valahogy nem tűnt annyira hátborzongatónak a látvány, mint most, 10 évvel később. És eszembe jutnak a saját történeteim azokról a napokról, amikor Szolnok nélkül egyik adón sem lehetett híradó.

arvizeskep1_400Beléptem egy pesti virágüzletbe, ahol nem zenét, hanem a híreket hallgattak. Éppen a tiszai árvízről volt szó, Szolnokot emlegették, mindenki meredten állt a boltban. Mi lehet ott, kérdezgették egymástól – a pestiek. Én meg álltam közöttük Pestre szakadt szolnokiként, és nem tudtam megszólalni, mert néhány nappal korábban – még jóval a tetőzés előtt – nem tűnt olyan veszélyesnek a dolog.

Este bekapcsoltuk valamelyik híradót. A riporter a Tisza Szálló előtti sétányon állt, mögötte serényen rakták a homokzsákokat, de nem erről beszélt. A háttérben hatalmas kalapács hangját lehetett hallani. Megcsúszott a gát a Kertvárosnál – mondta.

Hol a telefon?

A párom szülei a Kertvárosban laknak, próbáltuk őket hívni, de egyik telefont sem vették fel. Közben az én szüleim Szandáról telefonáltak nekünk Pestre, hogy ők sem tudják elérni a párom szüleit, pedig megkérdeznék, menjenek-e segíteni, kipakolni a házból, ami a gáttól a negyedik. Újabb tárcsázás a Kertvárosba, semmi. Közben a híradóban a polgármester nyilatkozik, hogy talán nem lesz semmi gond, a Kertvárosban már verik a cölöpöket, talán nem szakad át a gát.

Apósom később így mesélte a történetet.

A Kertváros mellett haladó gát alatt – amin a régi 4-es út fut – található a Debreceni út. Egyik oldalán a Tisza ártere, másik oldalán házak sorban. A helyiek – mindenki a saját utcája végén – már napok óta rakták a zsákokat oda, ahol szivárgást láttak. Néha feltűnt egy teherautó, zsákokat dobáltak le róla, vagy homokot öntöttek a platóról. Hogy ki értett az árvízi védekezéshez, nem tudni, szerintem, mindenki.

Már a sokadik olyan este volt, amikor a környékbeliek nem a tavaszodó kertjeikben kapirgáltak, hanem a gát tövében homokot lapátoltak. A lapát végén mindenki egyforma volt, nem számított ki az igazgató, ki a segédmunkás. Csak a pakolás.

Későre járt, amikor előbb a párom anyukája indult haza, majd nem sokkal később az apukája is hazatért – otthonukba, a gáttól negyedik házba. Lapátoltak eleget, gondolták, megvacsoráznak.

Egyszer csak a gáthoz két házzal közelebb lakó Hentes – mindenki így ismerte – nyomta veszettül a csengőt, és üvöltött: András bácsi szakad a gát. De többet nem mondott, ment a következő házhoz, csöngetett és kiabált.

A vacsora az asztalon maradt, rohantak. Pillanatok alatt rengeteg ember lapátolt és pakolt újra a gát tövében.

Az apósom, ha erről mesél, soha nem felejti el megemlíteni, hogy annak – az azóta elköltözött Hentesnek – mennyi esze volt. Néhány ház felcsöngetése után motorra pattant, és minden kertvárosi kocsmába berohant, mert tudta, hogy azokon a helyeken sok munkáskezet talál.

A történetet először mi csak a gátszakadás másnapján hallottuk, amikor végre felvették a telefont. Nyugtattak, hogy talán nem lesz semmi baj, végig verik a cölöpöket, csak levonul az ár.

Hétvégére hazajöttünk Pestről. A kertvárosi gátra persze nem lehetett felmenni, csak a tövében nézegettük a homokzsákokat. Hetekkel később, amikor már levonulóban volt a víz, és lezárták a régi 4-es utat, akkor szembesültünk a repedések méretével, meg azzal, hogy a folyó nagyjából a tetőtéri szoba ablakának vonalában hömpölygött, pár méterre a háztól.

*

Néhány héttel ezelőtt a fiammal a Kossuth téren sétáltunk. Azzal szórakoztunk, hogy a házfalakon lévő kiírásokat olvassuk hangosan. Azóta tudjuk, hogy a városháza falán tábla emlékeztet mindazokra, akik azon a 10 évvel ezelőtti tavaszon megvédték a várost. Sok szolnokinak van emléktáblája!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Utcasoroló (31.): Gutenberg tér

Elsőre azt mondhatnánk, hogy egy nehezen körülhatárolható, jellegtelen tér. Viszont, ha körbesétáljuk, belátjuk, hogy ez Szolnok egyik legrégebben lakott városrésze, ahol az elmúlt félezer év történelmének fontosabb helyi eseményei adnak egymásnak randevút.

Szolnok első aranykora

Szolnok létezésére lassan 950 éve írásos bizonyítékunk van. A mai Szolnok azonban - szerintem - a kiegyezés után, a megyeszékhellyé válást követően született meg. A vasútnak is köszönhetően. Hosszú születés vagy gyerekkor volt, de inkább nevezzünk aranykornak, ami az első világháborúig tartott.

Utcasoroló (1.): Kellner Gyula u.

Szolnok egyik legrövidebb utcája, amelynek páros oldalán csak egy ház áll, hiszen az ott álló házak a Kossuth utcáról, illetve a Verseghy parkból nyílnak. Az elmúlt száz évben ez a harmadik neve. Jelenleg az egyetlen olimpiai érmes maratoni futónk nevét viseli.

Utcasoroló (121): Iparunk egyik gerince

Víztorony, vasúti megállóhely és hotel is található ebben a viszonylag hosszú utcánkban, ahol több buszjárat közlekedik, mint Szolnok néhány városrészében. Akik csak a város iparával kerülnek kapcsolatba, előbb keresik fel ezt az utcát, aminek a környéke bő 300 éve lakott, mint Szolnok központját.