2025.08.27. (szerda)

Írói kirakat Budapesttel

Írói kirakat Budapesttel

Dátum:

Hivatalos ünnepekre is születhetnek jó dolgok. És más városok is tudnak olyasmiket csinálni, amiket csak le kellene másolni. Persze a Budapest nagyregény mindezek mellett, és a címe ellenére egy fontos novelláskötet marad. Amivel nemcsak áttekinteni, de megmérni is lehet a kortárs írókat.

A Budapest nagyregény a főváros egyesítésének 150. évfordulójára, azaz tavaly novemberre jelent meg. Meglehetősen slendrián nyomdai kivitelezésben, amit lehet a sietségre meg a nem kellő előkészítésére is fogni. Az olvasó szempontjából azonban remekül rávilágít arra a tényre, hogy egy irodalmi szöveg nem a tördelésétől vagy magától a kiadványtól lesz jó vagy rossz. Elöljáróban azt is érdemes tisztázni, hogy bár a címe szerint nagyregényt vehet kezébe az olvasó, ez a kötet mindenféle szerkesztői és PR szándék ellenére sem az. Hanem egy remek, kortárs novelláskötet. Pontosabban a kortárs novellairodalom és novellisták elsőosztályú kirakata, ami rengeteget elárul a ma fontosnak, vagy élvonalbelinek számító írókról.

A Budapest nagyregény ötlete amúgy rendkívül egyszerű, sőt másolásra érdemes. A szerkesztők felkértek huszonhárom írót, hogy a Budapest egyesítésének másfélszázéves jubileumára, a főváros huszonhárom kerületéből egyet-egyet kiválasztva írjanak az adott városrészhez valamilyen módon kötődő novellát. Tudomásom szerint zajlott egyeztetés a szerzők é a szerkesztők között a témákat és a szereplőket illetően, így nem véletlen, hogy van olyan írás, amelyben a korábbi kerületek történeteinek hősei, más szerző tollából ismét felbukkannak. Ugyanakkor ez alapvetően huszonhárom szuverén történet, amiket mindössze az köt össze, hogy a mai főváros határain belül játszódnak. Azaz önállóan is remekül megállják a helyüket, fogyaszthatók és élvezhetők.

A kötet olvasása közben is az volt az érzésem, hogy miközben a Budapest nagyregény a 150 éves főváros előtt tiszteleg, tulajdonképpen a 2020-as évek elejének kortárs írói helyezi kirakatba. Olyanba, ahol a szerzők megmutathatják, mennyire tudnak vagy akarnak felkérésre, adott hívószóhoz igazodva, gondolom, határidőtől üldözve, vállalható történetekkel és szövegekkel előállni. Így pedig óriási segítség született ahhoz, hogy a következő néhány évben kinek a kötetéért érdemes nyúlni a könyvesboltokban. Mert bizony vannak szerzők – Grecsó Krisztián vagy Szabó T. Anna -, akik számomra vállalhatatlan szövegekkel tudták le a felkérést. És szerencsére vannak olyanok, mindenekelőtt Kemény István, de Fehér Renátó és Dunajcsik Mátyás is, akik ezekkel a történeteikkel sorolódtak előbbre a kedvencek között. És, hát a két véglet között vannak azok, akik meg se próbálták átugrani a saját árnyékukat (Vámos, Háy), de így legalább megerősítettek, hogy önálló munkáikért továbbra is kár lenne pénzt adni.

Kemény István A Duna-szindróma című – amúgy az általam szinte nem is ismert XXII. kerületről szóló – írása számomra e kötet csúcsa. Egyszerűen letehetetlen volt, ráadásul az első néhány oldal után újrakezdtem, hogy a szereplők budapesti utazását a googlemaps segítségével követni tudjam, azaz velük legyek. Nem tudom, célja volt-e a Budapest nagyregénynek a nem fővárosiak fővárosba csábítása, a magam részéről felkerült a nyári tervek közé egy XXII. kerületi kirándulás, ami eddig meg nem fordult volna a fejemben.

Azt sem tagadom, hogy Fehér Renátótól irigylem a Kaleidoszkóp című novella egyedi látásmódját, Németh Gábortól a Zsidó nyaralás atmoszférateremtését, Dunajcsik Mátyástól Wings of Desire ötletét. De a huszonhárom szerzőtől, a szerkesztőktől, a megvalósítóktól és a bármilyen módon budapestiektől meg az egész nagyregényt irigylem, merthát összességében mégiscsak született egy remek kép a városról. És, hát igen, kár lenne tagadni: irigységemet csak táplálja, hogy Szolnoknak is van/volt tíz kerülete, és nálunk is közeleg egy évforduló, amire születhetne valami hasonló.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Dániát látni és gondolkodni

Más országban vendégeskedni és látni, az ottani mást és jobbnak tűnőt észrevenni, nem önmagunk megcsúfolása vagy elárulása, hanem egyfajta tanulás. Mi mindenen lenne jó itthon változtatni, mi mindent lenne érdemes hazahozni. Például a dán fővárosból. Ahol valóban művészek terveznek.

Szigeti jutott eszembe

Szerintem azért is turistáskodik az ember, hogy tapasztaljon. A csehországi Český Krumlov egy varázslatos kisváros. Ahol Josef Seidel napfényműtermes házában nekem állandóan a szolnoki Szigeti Henrik jutott eszembe. Meg egy olyan fotómúzeum, ahol a város képes múltja jelenne meg.

A tánc és a zene ünnepe

A "Bolero! - Tánckoncert" című produkció létrehozásában a Mozdulat Táncműhely is együttműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral. Vezetőjük Szitt Melinda, a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára.

Kóristák a Campuson

Nagyszabású koncerttel indítja november 12-én a Szolnoki Szimfonikus Zenekar a Campus & Kamara hangversenybérlet-sorozatát. A zenekar vendége ezúttal a szolnoki Kodály Zoltán Gyermekkórus lesz. A műsorban többféle műfajjal találkozhat a hallgatóság.