2025.12.1. (hétfő)

Évzáró köszönetek

Évzáró köszönetek

Dátum:

Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben olvasott. Azoknak is, akik hasznos hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik megértették, Szolnok "érted vitatkozom, nem ellened". A blogSzolnok 15. évfolyamát ezennel bezárom.

Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben is – vagy éppen idén először – olvasott! Azoknak külön is, akik vették a fáradtságot, és nemcsak a közösségi oldalakon megjelenő bevezetőket, de a blogSzolnok.hu felületén a teljes cikkeket elolvasták. Megtisztelő, hogy az életükből hosszú-hosszú perceket a gondolataimra szántak. A statisztikákból úgy tűnik, ezek a percek összeadódva még mindig jóval nagyobb számot adnak ki, mint amennyi ideig ezeken a cikkeken gondolkodom, majd megírom.

Köszönet azoknak is, akik 2024-ben is – vagy éppen idén először – hasznos és értelmes hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Azt hiszem, többször leírtam már, de inkább megismétlem: nem gondolom, hogy mindent tudok, jól tudok, helyesen gondolok. Éppen ezért az ilyen hozzászólások engem is tanítanak, fejlesztenek, de talán az olvasókat is, akikben ismét felmerülhet az igény arra, hogy beszélgessünk.

Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik 2024-ben is – vagy éppen idén először – megértették, amikor Szolnokról írok, szolnoki dolgokat kritizálok, helyi ügyeken háborgok, akkor „érted vitatkozom, nem ellened”. Azaz Szolnokért, a szolnokiakért, egy jobb és élhetőbb városért, a jövőnkért teszem mindezt. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, gondolkodó, talán írni is tudó értelmiségiként nekem ez a feladatom.

Idén először mondhatok köszönetet azoknak, akik megtisztelték az Élő blogSzolnok előadásokat a Tisza moziban. Összesen huszonegy alkalommal, nagyjából félezren jöttek el, hogy meghallgassák az előadásaimat a városról vagy éppen a rendszerváltás előtti időszakról. Köszönöm, hogy így volt miért összerendezni egy-egy témáról az elmúlt évtizedekben szerzett ismereteimet. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy milyen sok szolnokival megismerkedhettem és beszélgethettem.

Számomra is kicsit hihetetlen, de ezzel a cikkel a blogSzolnok 15. évfolyamát zárom le, ugyanis 2010. március elején kezdtem működtetni az oldalt.

Jövőre folytatom. Folytatjuk? Velem tartanak, követnek, olvasnak, hozzászólnak, esetleg találkozunk és beszélgetünk? Ne most válaszoljanak! Inkább következzen most az Önök életében is minél több nap pihenés, kikapcsolódás, családozás! Töltődjenek szeretettel!

Mi találkozzunk 2025. január 6-án! Szép karácsonyt, remek új évet!

Bajnai Zsolt

szerkesztő

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Húsvéti köszönet

Húsvéti ajándékként nagypénteken kaptam meg a koronavírus elleni védőoltás első adagját a szolnoki Hetényi Géza Kórházban. Előtte megfogadtam, nem teszem közzé, mert nem az én érdemem. Hogy mégis, az kizárólag azok miatt van, akik péntek délután (is) értem (is) dolgoztak. Köszönet.

Köz és magán a járdán

A köz- és a magánérdeket olykor nehéz közös nevezőre hozni. Főleg olyan esetekben, amikor a kettőt nem egyszerű szétválasztani. Akkor meg pláne, ha a magánérdek azzal söpörheti félre a közét, hogy az ügyben megszólalóról kijelentheti, semmi köze hozzá. Csak összetört járdákról lesz szó.

Jegyzet a jövőből

Elhiszem, hogy bizonyos országok féltve őrzik a titkot. Nem vitatom, hogy nálunk vannak a legzordabb telek. Tudomásul veszem, hogy itt évek óta mindenki rosszul van fizetve, és egyébként is minden, mindig más miatt van. De, hogy minden tavaszra elfogynak az útjaink?

Tavasztörők Szolnokról is

Mondhatnám, fél évszázaddal ezelőtt arra ébredt Szolnok (is), hogy magyar katonák masíroznak a Felvidéken. Erről azonban 1968. augusztus 21-én még csak azok a szolnokiak tudhattak, akik maguk is részesei voltak a hadgyakorlatból hadműveletté lett bevonulásnak.