2025.12.1. (hétfő)

Szeretem a zagyvaságokat

Szeretem a zagyvaságokat

Dátum:

Az angol puncs verhetetlen - szerintem. A franciakrémesük pedig pontosan olyan, amilyennek ezt a süteményt én gondolom. A sor persze mindig hosszú, de haladós, a kiszolgálás pedig mosolygós. Zagyvaságokat beszélek. Nem, a Zagyváról!

zagyva2Ha nem a Zagyva cukrászda működne abban az épületben a második Zagyva-híd túlparti lábánál, a Vosztok szélén, akkor szerintem senkinek nem jutna eszébe, hogy ott cukrászdát nyisson. Egyszerűen azért, mert ennyire félreeső, sétálós forgalomtól távol lévő, építészetileg kihívásokkal küzdő épületben – a józan logika mellett – nem lehet sikeres vendéglátóhelyet működtetni. Ám itt jön az, ami a Zagyva titka. Az emberek és a kitartás.

A Zagyva cukrászda hosszú évek alatt építette ki stabil vendégkörét, szép lassan alakítgatta hírnevét, aminek köszönhetően az embereket nem érdekli, hogy hol mérik a jó fagyit, készítik a kiváló süteményt. A Zagyva cukrászda ma már Szolnok bármelyik eldugott pontján üzemelhetne, a vendégkör jelentős része akkor is elzarándokolna a pultjaihoz. A Zagyva az elmúlt másfél évtizedben nem azon ügyködött, hogy gyorsan megkopassza a hasáért áldozni hajlandókat, hanem, hogy aki egyszer betért, annak legyen kedve még sokszor visszatérni.

A süteményeik nemcsak szépek, de élvezhetőek is. Leginkább azért, mert nem bódítóan édesek. Nem tudom, hogy ez egy irányzat, avagy csak így szereti a mester, de nekem nagyon bejön, ha úgy tudok süteményt enni, hogy utána nem fog el az émelygés. Nem a cukor íze dominál, hanem az ezerféle ízesítés.

Tudom, sokan lenézik a franciakrémest, és azt gondolják, az minden cukrászdában kapható. Igen, de a krémesek közötti különbség pontosan megmutatja, hogy a cukrász termel vagy alkot. A Zagyva krémese habos, könnyű, nem túlédesített, nem darabokra potyogó. Azt mutatja, hogy a hétköznapi fogásokat is tisztességesen művelik.

Persze, tőlem a világ legjobb krémesét kínálhatnák, ha a kiszolgálás csapnivaló lenne. Ám nem az, sőt. Néha elnézem a pult mögött pörgő hölgyeket és urakat, és csodálkozom, miként bírják. Mosolyogva ugranak, pakolnak, számolnak, a szó legjobb értelmében, kiszolgálnak. És nemcsak reggel, de akár még vasárnap délután is, amikor már legalább két kemény nap mögöttük van. Mert hétvégén – legyen fagy vagy napsütés – sokszor a bejárat előtt kanyarog a sor. (Amit most olyan szépen rendbe tett a tulajdonos.)

Ha valaki azt kérdezi, mit kell feltétlenül megkóstolnia a Zagyvában, zavarba vagyok. Álljon meg a süteményes pult előtt – nem lesz könnyű, mert mindig takarja a tömeg – engedje el a fantáziáját, és rajta. Fagyi esetén viszont nem hagyható ki az angol puncs – szerintem. De tessék választani!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jaj, Tisza!

Adtam egy újabb esélyt Szolnok egykor legendás éttermének a Tisza szállóban. A jó szándékom elvitathatatlan, hiszen a családomat vettem rá, hogy próbáljuk ki a vasárnapi svédasztalos ebédet. Ezúton is elnézést kérek tőlük. Mert amit kaptunk, az mindent alulmúlt.

Gyorsan valami finomat

Nagyjából így foglalható össze a déli menükkel szembeni elvárás, hozzátéve, hogy persze az ár is fontos. A déli menük piaca Szolnokon folyamatosan változik, és nem árt némi rutin ahhoz, hogy ott és azzal lakhasson jól az ember hétköznap, amit kinézett magának. Nem teljes, ám szubjektív körkép.

Második terítés

Tavaly nyár végén jártam ott utoljára, és - mint megírtam - nem voltam elragadtatva a teljesítményüktől. Szombat este ismét lementünk, főleg a több mint ötvenféle palacsinta ígéretének engedve. Vannak pozitívumai a gyaloghídhoz közeli Andanténak.

Zagyva 2., azaz Szatmári

Szatmári néven nyílt új cukrászda a Széchenyi városrészben, a Lovas István utca elején. Megértem a névválasztást, de bevallom, Kauri néven égett belém a hely, és nem csodálkoznék, ha sokan csak széchenyis Zagyvaként emlegetnék. Mindez persze csak a szolnokiaknak mond valamit.