A Szapáry úti nagy banképület tetején bő nyolcvan éve mutatja óra az időt. Persze, amióta mindenkinek a karjára, zsebébe óra került, talán már nem is annyira fontosak ezek a közterületi időmérők. Bár szerintem zavaróak tudnak lenni, ha nem a helyi, hanem mondjuk, a nyugat-szibériai pontos időt mutatják. Márpedig a néhai Tünde/Kádár cukrászdától felnézve a bank homlokzatára, ez a helyzet. Vajon ki állíthatja be azt az órát?

Biztos, semmi köze a hétvégi bulikhoz, a szándékos rongáláshoz, egyszerűen a zord időjárás szegte üvegszárnyát a Tiszavirág-híd lábánál, a szökőkútban az egyik kérésznek. Egy éve ugyanilyen véletlennek köszönhetően előbb egyikük szarva, aztán másikuk farka tört le. A Fagy meg a Nap lehet az oka, hogy amíg nincs víz a medencében kérész életű a kérészek biztonsága

Gyönyörű lett a megyei rendőrkapitányság Baross utcai épülete, az 1914-ben átadott, egykori polgári fiúiskola. Kár, hogy az utcai kerítésre már nem futotta. Persze, értem, hogy a projekt szigetelésre és ablakcserére szólt. Ez azonban a külső szemlélőben nem változtat azon, hogy a Baross utcai előkert a romos kerítéssel igénytelen. Nem volt még valahol pár százezer forint? Vagy a vállalkozónak nem fért volna bele? Ha nincs uniós kerítésfelújítási program, akkor a szép épület előtt marad a romos kerítés?

Amiért az is kikerülhet a belvárosi Tisza-híd korlátjára, hogy valamelyik kínaiba second hand bugyik érkeztek, vagy olcsó hurka a kolbászsütőben, netán ugyanitt Trabant eladó? A kulturális programok molinói rendben van. De ez? Ennyire kell a pénz? Vagy ennyire igénytelen valamelyik döntéshozónk? Tegyük már ki a fényképét a molinó mellé, hogy megtudhassa a város: ki ez a szellemi óriás. Aki szerint Szolnokon mindent lehet. Lemenni kutyába gombokért főleg!