Lehet humor, lehet street art, lehet kedves fricska vagy ordenáré szemétség az egykori pártház mögött álló - térdelő - Ivó lány kezébe törött poharat rakni. Avagy mindez lehet a belvárosi átmulatott éjszakák jelképe, üzenete, összefoglalója vagy a bulikból kimaradó városlakók képletes képen törlése. De nem lehet csak egy törött pohár, meg egy szobor, meg egy város külön-külön!

Tudom én, hogy nehéz egy ekkora épületnek új funkciót adni. Értem én, hogy rengeteg pénz kellene csak az őrzésére is. És persze nem tudom, ma kié ez a lassan 90 éves, legendás épület. És persze nem értem azt se, hogy ha már nem is történik vele semmi, miért kell pusztulni hagyni. Újra és újra siratjuk.

Egy Mercedes tulajdonosára is rátörhet útközben a hasmenés, és olyankor rajta sem kérhető számon, hogyan parkol. De az is lehet, hogy a drágább autóknak eleve két parkolóhely jár, részben a nagyobb adótartalmuk, részben a megszerzésükért végzett több és keményebb munka miatt. Sőt, szubjektív tapasztalataim szerint az is előfordulhat, hogy ezzel a márkával csak "b" módon szabad parkolni, különben vissza kell adni. Mert valami magyarázatnak csak kell lennie.

A Tiszaparti sétány vízirendőrség előtti, hónapok óta összefirkált korlátjáról már többször írtam. Nem is történt semmi. Ha csak annyi nem, hogy immár a katolikus óvoda sétányra néző, régi kerítésén lévő gyerekfestményeket is sikerült összebarmolni. Nem egyet. Legalább ötöt. Kíváncsian várom, mi lesz a következő áldozat. Mert következmények nélkül nem kétséges, hogy lesz.