E fotó készítése előtt két héttel adott koncertet a Tiszai hajósok terén a Bagossy Brothers. Feltételezem, a képen látható hágó - kerítés elem - akkor került a Tiszavirág híd tér felőli végéhez. Aztán a hídon felejtődött. Azóta követem sorsát reggelente. Várható volt, hogy önálló életre kel. Valaki úgy gondola, lezár vele egy feljárót. Még véletlenül se szeretném hibáztatni. Azon viszont csodálkozom, hogy senkinek a leltárából nem hiányzik ez az elem. Azon meg nem, hogy Szolnok így üzemel. Nincs illetékes, aki észrevenné, hogy ennek az elfelejtett hágónak ott nincs helye.

Idén januárban kellett megtámasztani a "Merengő Krisztus" baldachinját, mert félő volt, hogy összedől. Biztos az aggodalom okozza, de nekem úgy tűnik, mintha tovább dőlt volna. Hatalmas szégyene lenne Szolnoknak, ha a város három legrégebbi szobrának egyike azért pusztulna el, a frissen felújított Belvárosi Nagytemplom tövében - igaz, a hatvan éve megalázott Szentháromság szobrunkkal szemben - mert egy év is kevés volt a megmentéséhez.

Tudom én, hogy nem vagyunk egyformák. Tisztában vagyok azzal is, hogy mindenkiben ott lakozik az örök gyerek, a játékos ember. Elismerem, hogy a vizes föld, a sár remekül formázható és nyomot is lehet vele hagyni. De én mekkora primitív vagyok, hogy eszembe nem jutna sárral egy szobor talapzatát kenegetni. És az ilyesmi még ki is veri nálam a biztosítékot.

Hogy a közterületeseket nem zavarja, azon egy ideje már nem csodálkozom. Azon viszont igen, hogy nincs ebben a városban egy műemlékes vagy építész, aki határozottan kimondaná: ez nincs rendben. Érthetetlen az is, hogy a Városházáról nem látszik: a százmilliókért felújított Kossuth térhez ez a tábla nem illik. Ez így a városmarketing legalja, a tér megmentéséért végzett minden eddigi munka szembeköpése.