Biztos, hogy nem a pad tehet róla. Tudom, nehéz beismerni és elfogadni, de még csak a Szolnok főterén kuplerájt maga után hagyó hajléktalan sem az egyedüli bűnös. És nem több, mint önfelmentés, látszatmegoldás csak őt/őket okolni, rajta/rajtuk számonkérni. Valami nem működik. Valami? Sok minden. Amiknek a hiánya ezt eredményezi. Biztos, hogy nem a padok eltávolítása a megoldás.

Ha vendégünk van Szolnokon, és valamilyen oknál fogva a város régi házait is meg akarjuk neki mutatni, legyünk óvatosak! A Szapáry úti Fodor Dániel-féle Nemzeti szálló ugye kihagyhatatlan, de inkább csak a tetőre és a földszintre koncentráljuk, vagy csak egy futó pillantást vessünk a gyönyörű épületre. Az emeleti homlokzat, az ablakok és a vakablakok ugyanis nem egy város és egy néhai korzó díszei. Bár a lassan épülő guano-torony egyszer talán valami természetfilmbe is bekerül.

Újabb remek reklám Szolnokon. Ezúttal is egy fát sikerült élettelen, bármire használható tárgynak néznie egy törekvő üzletembernek. Amit úgy tűnik, a hatóságok nem, talán csak az üzletfelek vesznek észre. Tessék mondani! A fának is tetszik majd sírkövet készíteni? Mondjuk barterba?

Ez itt egy beázott plafon. Amivel nem az a baj, hogy hónapok óta nem volt egy rendes eső, hanem, hogy ez a plafon alig egy éve lett átadva egy sokmilliárd forintos, több évig tartó beruházás eredményeként. Az azóta szakadozó padlóborítással, vállalhatatlan mázolásokkal, fel nem takarított festésnyomokkal, és máig a munka nyomát magán viselő üvegekkel. Hol járunk? A Szolnoki Szigligeti Színház nézői folyosóin.