1638 napja zárta be kapuit a Tiszaligeti strandfürdő. Az idén 60 éves komplexumnak 1019 napja kellett volna ismét megnyílnia. A szolnokiak minimum 1019 napja nem tudhatják, hogy pontosan mi történik vagy nem történik a város legnagyobb strandja területén, és legalább ennyi ideje nem árulják el nekik, mikor is nyithat ki ismét az a strand, aminek felújítási költségeit majd nekik kell megfizetni. Holnap már 1639. napjánál tart a beruházás, és minimum 1020. napjánál a hallgatás.

Ez a Szapáry utcai ház az előző századfordulón már Szolnok korzóján állt. Ez a Szapáry utcai ház jövőre már biztosan nem lesz a helyén. Mint oly sok régi szolnoki ház, ez is menthetetlenségig pusztult. A magántulajdon védelmében. A helyi önkormányzat és polgármesteri hivatal tehetetlensége miatt. A szolnokiak "ráhagyásával", a szolnokiak szégyenére. Milyen lehet a jövője egy pusztuló városnak?

Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?

Abba most ne menjünk bele, hogy sajátunknak érezzük vagy sem! A probléma ugyanis nem a vélemény, hanem a használt felület. A városközpontban, az egyik legforgalmasabb helyen áll ez a hirdetőoszlop, ami csak akkor fontos a tulajdonosának, ha pénzt tud beszedni a rá rakott üzenetekért. Egyébként, tesz rá, a pénz az övé, a látvány a miénk. Így hetek-hónapok óta gyűlnek az oszlopon az obszcén kifejezések. Ha ugyanitt szemetet égetnének, az feltűnne az illetékeseknek? Vagy, ha az agyak helyett mást ürítenének, cselekednének?