Egy letűnt kor marketingeszközeinek maradványaiként meredeznek a város több pontján is ezek a valamikori hirdetőtábla-keretek. Igényes, de rozsdás vasmunkák. Biztos van tulajdonosuk is, ezért nem lehet őket eltávolítani még akkor sem, ha már nincs értelmük, csak a városképet szennyezik. Mit hirdetnek? A múló időt?

Hogy pontosan mi célt szolgáltak a Tiszaparti sétány monitorjai, nekem nem sikerült megfejteni, mert vagy nem működtek, vagy hibaüzenetet küldtek, amikor próbálgatni akartam őket. Lehet, hogy más is hasonlóan járt párszor, és ököllel fejezte ki nem tetszését? Tette annyira értelmetlen volt, mint a hónapok óta semmire se jó utcai monitorok.

Jó munkához idő kell, csak hát az időnek meg van egy hátulütője. A legjobb munkát is megeszi. A hét éve készülő, és 2023 végén készre jelentett, de még teljes egészében nem használható szolnoki várprojekt sajnos kiváló bizonyíték erre. Miközben egy része még csak készül, más részét már kikezdte az idő vasfoga. Például a torkolatnál lévő Délnyugati félbástya felirata már alig olvasható a rozsdától. Új év, új pótmunka? Vagy így marad?

Még néhány év és megnyitható az első szolnoki guanó bánya, így a város már nemcsak a műtrágya, de a magas foszfor- és nitrogéntartalmú, állati eredetű talajjavítóról is híres lehet. Addig már csak azt kell megoldani, hogy a Szapáry és a Kreutzer köz - egykori Sütő köz - sarkán megnyíló bánya ne fertőzze meg és pusztítsa ki a város lakosságát. Ám ettől nem igazán kell tartani, mert mind a helyi közterületesek, mind a közegészségügyi szervek hasonló módon tesznek madárürülék felhalmozódására a megyeszékhely közepén, mint maguk a szárnyasok. Büszkén jelenthetjük: Szolnokon ma még "sz@rnak, bajnak nincs gazdája", zavartalanul épülhetnek a guanó-hegyek.