Van, aki festékkel jár a parkerdőbe? És míg más a csendet és a színeket élvezi, ő a mázolásban leli örömét? Összefestve például a Széchenyi parkerdőben a fa feldolgozásáról szóló, ártatlan táblát. Graffitis körökben biztosan tudják, ki lehet az a fafejű, sötét, tapló Maxi, aki ezt elkövette. Aki büszke lehet magára, sőt némi kielégülést is stimulálhatott primitív agyában. Szerintem az ilyen fafejűek feldolgozásáról is kerülhetne ki tábla.

Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.

Lehet, hogy guinness rekordnak kellene bejelentenünk a Mártírok útja végén, a néhai papírgyár közelében álló hét darab, évek óta csak fehéren villogó vasúti jelzőlámpát. Amelyek ki tudja, mikor "láthattak" utoljára mozgó vonatot? Talán vannak még közöttünk olyanok, akik a hét lámpa bármelyikét látták tilosat jelezni. Vajon ki fizeti ezt a hét fehér villogást?

Kiborultunk, amikor messziről nyakunkba engedték a ciánt. Azóta minden évben megfogadjuk, hogy óvjuk a Tiszát. Hát, az árvíz hozadéka nem ezt mutatja. Mert az ártéri fákon felakadó szemét nem messziről meg távolról jön! Nem! Ez mind Kisköre alatt a folyóba került mocsok. Ha más szennyezi, az fáj. Ha, mi, akkor az a kultúránk része?