Ismét megáradt a Tisza, ami olykor elképesztő szeméthegyeket visz ártéri faroncsok között. Ezeket elnézve nem is az a kérdés, hogy mit visz a víz, hanem, hogy miért. Hogyan és miért kerül ez a rengeteg szemét az árterekre? Védjük mi egyáltalán ezt a folyót, ha minden árvíz alkalmával ekkora szemétkupacokat kaphat a hátára?

Szolnok a félmunkák városa. A tiszaligeti Aréna utcában - a pólócsarnok mellet visz a futópályához - nagyjából 3 hónapja ritkították az erdőt, és azonnal aprították a nyesedéket. Aztán hazamentek a legények. A nyesedékhalmok egy része pedig azóta is ott rohad az út szélén. A fűrészre, az aprítógépre volt pénz, a szállításra nem? Vagy más dolga lett volna? Netán ez valami terv? A város rendjéért felelősek közül 3 hónapja senki nem járt arra? Gyorsan-gyorsan egy képviselőjelölt kamerával szaladjon, mert három hétig még bennük bízhatunk!

Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Szolnok egyik legszebb részén, egykor a város jelképének számító Tisza szálló gyógyfürdőjének a tetején, a tavaszi napsütésben cipők száradnak, amiket egy távolról érkezett vendégmunkás őriz mobiltelefonozva, aki minden bizonnyal valahol ott lakik, ahol valamikor gyógykezelések zajlottak. A kép címe nyugodtan lehet: Szolnok 2023. Nem a családjától távol dolgozó melóssal és nem is a kimosott cipőkkel van baj. Ha még van baj egyáltalán. Vagy nem velünk van a baj, mert ez baj.