Már sokszor leírtam, hogy nem értem, mit keresnek a több tonnás teherautók a Szapáry és a Templom utcákban. Szolnok legrégebbi épületeit miért kell lassan elpusztítani ezekkel a nagy dögökkel? Tudom, hogy kényelmes, sőt akár olcsóbb is erre átvágni a városon, de ez a sofőrön és a teherautó tulajdonosán kívül senkinek se jó. Szolnok és a szolnokiak azonban némán tűrik a kényelmes pusztítást.

Tény, hogy így legalább nem fújja szét a szél a szemetet. Az is elvitathatatlan, hogy aki a villanyoszlop nyílásába betömte az üres PET palackokat meg a kukorica konzerv dobozát, annak legalább eszébe jutott: valamit kezdeni kellene a hobbija során keletkezett szeméttel. De, ha már a vízparttól az útig elvitte, nem lehetett volna egy kukáig vagy hazáig? A villanyoszlopokat ritkán ürítik a kukások. Mi lesz ezzel a szeméttel? Már más gondja.

Klímaszorongás? Környezettudatosság? Globális felmelegedés? Környezetvédelem? A víz a legfőbb kincs? Vannak nagy szavaink és kifejezéseink, meg van a valóság. A valóság, ami mindig piciben, hétköznapiban, közvetlen közelről mutatja meg, hogy mennyire vesszük komolyan a világ problémáit. Amik a fejünkben nem nálunk jelentkeznek, nem velünk történnek, nem minket érintenek. Még. És addig így is lehet gondolkodni a vízről, a szemétről, a betonról.

A KRESZ táblák által meghatározott szabályok betartásához vajon szükséges-e Szolnokon metszőollót és fűrészt is a gépkocsiban tartani? Persze azt is kérdezhetnénk, kinek a dolga a városban a közlekedési táblák láthatóságának a biztosítása? Magyarul: ki a táblák gazdája? A könyvtár sarkánál lévőnek úgy tűnik, senki. Mert nem csak észrevehetetlen, de elképesztően szutykos is. Ám a helyén van. Büntetni is lehet miatta. Hajrá!