Az Árkád épületét se kiköpni, se lenyelni nem tudja a város, azaz egy megoldatlan problémahalmazként díszíti a város közepét. A hátsó üzletsorokhoz vezető folyosó pedig maga a bűzölgő ocsmányság. Magánterület? Magán gond?

Egyszerűen nem hiszem el! Nincs mentség és magyarázat. Mostantól vagy rettegünk az ilyesmit elkövető primitívektől, vagy felvesszük a harcot, és megmutatjuk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. A Tisza-part be van kamerázva. Az árvíz miatt nem sokan mentek le az utóbbi napokban a partra. A betűk alapján nem kezdők pusztítottak, tehát sokan ismerhetik őket a városban. Kíváncsian várom, mire jut a rendőrség. Vagy lesz-e valakinek annyi a pucájába, hogy feldobja őket. Büntetlenül nem maradhat.

Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.

Úgy tűnik, a Tiszai hajósok terén új múzeum vagy kiállítóhely nyílik. Az a döntés születhetett, hogy a tér különböző oszlopain őrzi meg a város a parkolólezárásokat beharangozó plakátokat. A praktikus ötlet révén könnyen visszaemlékezhetünk majd az év fontosabb eseményeire. A hamarosan komoly díjakkal elismerendő ötlet gazdái közben figyelnek arra, hogy a téren másfajta - például ellenzéki - tacepaók még véletlenül se maradjanak az oszlopokon. De az is lehet, hogy bizonyos dolgok csak addig fontosak, amíg megtörténnek, költségvetéssel bírnak, utána felejthetők.