Gyerekkoromban a Tiszaliget egyik kihagyhatatlan attrakciója volt - a strand, a harci járművek, a kiállított repülő, a KRESZ-park mellett - a tó és a gát között lévő erdei tornapálya. Amihez hasonló nagyon sok volt az országban. Ma már talán egyik sincs meg, miként a szolnokinak is csak a nyomait találhatjuk a fák között. Negyven éves emlékeket ébresztenek. Nehogy elpusztítsák!

Volt idő, amikor a nagyvállalatok még figyelmet fordítottak például arra is, hogy a dolgozóik viszonylag normális - azaz emberi - körülmények között ingázhassanak. És ebből kifolyólag viszonylag zárt buszmegállókat építettek. Az egyik ilyen utolsó mohikán a Besenyszögre vezető út mellett szolgál és pusztul. Milyen jó lenne megmenteni, már csak a tetején lévő egykori céglogó miatt is.

Az ész nem. Az ütésnyomok alapján egyértelmű, hogy nem véletlenül tört össze a tiszaligeti buszmegálló mentetlen felőli oldalának menetrendtáblája. Mind a két oldalon. Sőt, a buszmegálló egyik üvegtáblája is szilánkjaira esett a múlt hét végén. Megmagyarázhatatlan és elkeserítő. Miként az is, hogy a város egyik legforgalmasabb részén az esetet nem rögzítette térfigyelő kamera, nem vette észre járőr, vagy egy véletlenül arra járó. Azért örülnék, ha előkerülne a tettes, hátha tud valami magyarázattal szolgálni. Nekünk, akiknek csak a kíváncsiság maradt.

A város értékes kiállításainak, remek programjainak alig van köztéri plakátja, tehát nem is tudnak róluk csak a nagyon kíváncsiak. Az viszont az egész városnak világos, hogy valahol kubai salsat lehet majd tanulni. Mert ilyen igénytelen, ideiglenes plakátokkal minden további nélkül tele lehet szórni Szolnokot. Ki ad erre engedélyt? Ki gondolja azt, hogy ez így rendben van? Miért kell nekünk közösséget vállalni az igénytelenséggel?