Valamikor a kilencvenes évek elején ebben a Somogyi Béla utcai épületben is működött az Ifjúsági Iroda. Azt hiszem, ez a harmadik helye volt a 80-as években alapított, nagyszerű helynek. Ez a jobb sorsra érdemes ház - oly sok szép szolnoki épülettel együtt - lassan másfél évtizede áll üresen és pusztul feleslegesen.

Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.

Bár a szolnoki Hősök terén követték el ennek a padnak a felaprítását, nem nevezném ezt hőstettnek. Mert mire is volt ez jó? Feszültséget vezetett le? Erőfitogtatás volt? Esetleg unaloműző elfoglaltság? Hát, nagy "hőstett" egy korhadt padot legyőzni, miszlikbe aprítani. Nem szeretnék a "győztessel" találkozni! Nem mintha félni kellene tőle. Inkább, mert szellemi aprítékokkal nem szívesen keveredik az ember. Az övék egy másik, szomorú világ.

A Szapáry útról az úgynevezett Árkádok mögötti parkolóhoz vagy a Magyar utcához egy "dupla kapun" keresztül vezet az út. Viszont, ha nem a megfelelő átjáróba hajtunk be, könnyen szemben találhatjuk magunkat egy másik autóssal. Ezért van ott egy behajtani tilos tábla. Ami most is ott van, csak rossz fele néz, kikukucskál a Szapáry vége felé. Az elsőbbségadás kötelező tábla meg követi "tekintetével". Továbbra is "olcsó játék hülye gyerekeknek" Szolnokon a KRESZ-táblák elcsavargatása. De lehet belőle gondatlan vagy szándékos veszélyeztetés is.