El kellene dönteni, hogy akarjuk csillapítani a forgalmat a Tisza park és a színház környékén, avagy az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően díszburkolaton bonyolítjuk az átmenő forgalmat a Verseghy gimnázium előtt. Mind a kettő mellett szólnak érvek, de hogy nem a város dísze a szigetelőszalaggal javítgatott vagy éppen a helyéről kifordult jelzőlámpa a gimi előtt évek óta nem használt mozgatóható útzárnál, abban talán egyetértünk.

"A Molnárfecske-telep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett. A legtöbb fészek a Ságvári Endre körúton található..." Fészket még találtam, fecskét is láttam, de a védett telepre utaló emléktáblának jó ideje nyoma veszett. Igaz, nem a Ságváriról, hanem a Boldog Sándor István körútról, a piac közeléből. Nesze neked értéktár!

A hétvégi Lego-kiállítás idején sűrű növényzet takarta (védte?) az Aba-Novák Agóra Erkel-terme mellett álló Kozák László ("nagy Grofo") szobrot. Ha büszkék vagyunk egy szoborra, akkor nem takarjuk el, akkor a mozgatható bukszusoknak máshol találunk helyet. Ha annyira nem akarunk mutogatni egy szobrot, akkor nem a növénytakaró a megoldás. Talán ebben az esetben is érdemes lett volna előbb gondolkodni, utána cselekedni, és nem fordítva. Kinek a szégyene?

Karácsonykor még örültek neki. Vízkeresztkor már az utcára került. Úgy döntött, nem adja fel. Megnézi milyen a farsang, a húsvét, de talán még a pünkösd is összejöhet. Főleg, hogy Szolnokra, annak is a belvárosába vetette a sors. Ami jó esélyt ad arra, hogy hetekig, hónapokig ácsorogjon háborítatlanul a Hild téren. Lázadni ott lehet, ahol gyenge a hatalom. Márpedig a szolnoki közterületesekkel egy elszáradó karácsonyfa is könnyedén veszi fel a harcot.