Már állt a XIX. század végén is. A fejlődő, városiasodó, polgárosodó Szolnok egyik jelképe volt a Városi Kaszinó. Aztán a múlt század közepén Úttörőház lett belőle, szerintem sokaknak okozva kellemes perceket. A nyolcvanas évek közepe óta Technika Háza. Talán akkor nyúltak hozzá utoljára. Fennállásának 12. évtizedében nem nevezném Szolnok díszének. De miért?

Szolnok belvárosában, a Sütő utcában működött a város egyetlen, állandó kertmozija, amit az akkori Ságvári körúti Vörös Csillag mozin keresztül lehetett megközelíteni. A nyolcvanas évek végén felszámolt szabadtéri mozi helyén volt aztán Szolnok egyik első autószalonja. A Nemzetire átkeresztelt Vörös Csillag filmszínház pedig a pláza megnyitásával zárt be. De már ennek is bő két évtizede. Hiába, jó ötlethez idő kell. Még ha közben az idő vasfoga meg is eszi a múlt maradványait.

A megyei rendőr-főkapitányság homlokzatára egy évvel ezelőtt jutott pénz. A százéves épület előtti járda viacolorozása pár éve szintén belefért a költségvetésbe. Idén a Baross utcai aszfalt is megszépült. Csak a rendőrség előtti kerítésre nem futja senkinek. Lehet, hogy azért, mert ez egy "senki kerítése". Ettől függetlenül persze mindannyiunké a szégyen, hogy Szolnok egyik szép utcájában, egy megújult régi ház előtt, ahol ráadásul egy közintézményünk működik, mindenki szeme láttára pusztulhat a kerítés.

Nem UFO-k, hanem az "igényes" városépítészet több évtizedes hírnökei. Műkő virágtartók, amelyek lépten-nyomon felbukkannak Szolnokon. Két jellegzetességük van. Egy: általában gazdátlanok, így többségükben nem virág, hanem csak szemét terem. Kettő: állapotuk folyamatosan romlik. Mint a Vízügyi székház tövében tanyázó példányoké.