2025.08.27. (szerda)

Fussanak el véle

Fussanak el véle

Dátum:

Egy családos férfi bús panaszai, és ráébredése arra, hogy tulajdonképpen úgy a legjobb, ahogy van. Nagyjából így foglalható összes a Shrek negyedik, és remélhetőleg utolsó részének tartalma. Hogy közben lehet-e nevetni? Nem. De azért a mozi élménye miatt vigyék el rá a csemetéket!

shrek1_400Szeretek a gyerekekkel moziba járni, és örülök, ha van mire. Ezért is vártam a Shrek negyedik részét. Egyrészt, mert a három előző epizód nagyon jó, egyenként és összességében is vállalható. Másrészt, mert az egyik legjobb nyári program a srácokkal közösen moziba menni. Szombat délután úgy tűnt, hogy sokan gondolkodtak hasonlóan Szolnokon, és többen is hajlandóak voltunk párezer forintot otthagyni a pénztárban és a kötelező büfében.

A gyerekeknek tetszett a Shrek negyedik része. Nekem kevésbé. A srácok találtak benne humoros jeleneteket, én úgy vettem észre, hogy a nézőtéren alig csattant fel a kacaj. A vélemények tehát családon belül is megoszlanak – ezért is imádok velük moziba járni -, de szerintem, ez a rész vacak.

Shrekből három ogrés családapa lett. Etet, büfiztet, pelenkázik, nincs egy perc nyugta, este bedől az ágyba, majd kezdődik minden elölről. Oda a régi élete, a fene se fél már tőle, turistalátványosságként mutogatják, ahelyett, hogy elmenekülnének. És itt jön a fordulat. Amikor már nagyon elege van a szürke családapai létből, hát alkut köt a gonosz varázslóval, és egyetlen napra visszakapja egykori önmagát. Se család, se rohanás, újra félelmetes és pancsolhat a mocsárban. De persze hamar rájön, a régi barátai, a párja és a gyerekek nélkül nem is olyan jó, és mindent megtesz, hogy újra élhesse azt a nagyon unt életét. Remek családi történet, nem? Apa ránk unt, kicsit lelépett, de visszavágyik. És vagy van visszaút vagy nincs.

shrek2_400Bármelyik amerikai másodosztályú nyári film történetre lehetne, és szerintem, volt is már néhány esetben. Pár jó színésszel, szép tájakkal, egy profi rendező forgatna is a sztoriból egy elviselhető egyestés mozit. Dehogy a Shrek is csak ennyit érjen! Hol vannak az animációs csodák, a mesevilág ezer bugyrából feltűnő szereplők, az áthallásos poénok, a pörgő történet? Sehol.

Shreknek itt a vége, fussunk el véle, és őrizzük meg emlékezetünkben a három előző részt. És, ha van egy kis szerencsénk, akkor az alkotók még akkor is magukba szállnak, a nagyon csilingelt a kassza, és keresnek valami új hőst és másik történetet. Mert ez ennyi volt.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A rendszerről X-elve

Politikai krimi, ami éppúgy szól az előző rendszer és a rendszerváltás zavaros világáról, mint napjainkról. Egy dologhoz nem érdemes hasonlítani: a rendező korábbi sikeréhez a Liza, a rókatündérhez. Az első hétvégén tized annyian látták, mint a Queen filmet, nekem mégis sokkal fontosabb.

A kapitány csodái

Enyhe kifejezés, hogy leesett az állam. Arról nem is beszélve, hogy Szolnok szeretetét ennyire szépen és töményen sem tapasztaltam még. Irigylem azokat a gyerekeket, akik a Széchenyi piros iskolájában részesei lehetnek Kádár-Csomor Gábor rajzfoglalkozásainak. Van remény.

Tíz tucat a Galériában

Talán van hírértéke, hogy a Szolnoki Galéria - az egykori zsinagóga - látogatható. Az viszont lehet szubjektív információ, hogy az év végéig egy rendkívül eklektikus, ugyanakkor kifejezetten gazdag és szórakoztató képzőművészeti kiállítás látható benne. Közel százhúsz alkotásból.

Kanyarogjunk a Tisza partján!

Nem tudtam, hogy Balta György volt az utolsó szolnoki bőgőhajó tulajdonosa. És azt sem, hogy a Hortobágy motorossal indult újra 1947-ben a tiszai személyhajózás, amit aztán 1968-ban szüntettek meg. A Levéltár legújabb kiállításának tárlóiban azonban ezekről is olvashattam.