A Szabadság téren, a két híd felhajtója által közrefogva áll egy régi épület, amit sokan bölcsődeként emlegetnek, jelenleg talán a múzeum használja. Az épület láthatóan nem nyitogatott, tér felőli fedeles kapuja mellett évtizedekig "bástyás" utca- és házszámtábla volt látható. Olyanok, amelyek 1926-ban kezdtek Szolnokon megjelenni, és mára nagyon kevés maradt belőlük. Már innen is hiányoznak. Nekem legalábbis. Porszem, amikből a múltunk összeáll.

Volt idő, amikor a nagyvállalatok még figyelmet fordítottak például arra is, hogy a dolgozóik viszonylag normális - azaz emberi - körülmények között ingázhassanak. És ebből kifolyólag viszonylag zárt buszmegállókat építettek. Az egyik ilyen utolsó mohikán a Besenyszögre vezető út mellett szolgál és pusztul. Milyen jó lenne megmenteni, már csak a tetején lévő egykori céglogó miatt is.

A kiskereskedelem pörög, a gazdaság fejlődik, Szolnok épül. Legalábbis erre enged következtetni az SZTK sarkánál megvalósult beruházás. Új büfékocsit vontattak a város legocsmányabbja helyére. Kolbász, hurka, lángos - csak tessék! Persze a régi kocsit se dobjuk ki, hátha jó lesz még valamire.Igényesség Szolnok közepén. (Ha megtehetik, miért ne?)

Elsőre azt mondanám, hogy a Tiszaparti sétány mellvédjének túloldalán egy másik, csak a folyó felől látható világ van. De nem mondom, mert a fal sok helyen ugyanúgy össze van firkálva, a RepTár felé eső végén pedig a növények gondozásával is vannak bajok. Lehet, hogy arrafelé inkább egy másik Szolnok van? Pont ott, ahol éledezik a máshonnan is látható turizmusunk? Halálfej és némi gaz egy hatalmas virágtartón. Miért?