A graffiti és a streetart gerillaművészeinek valódi elismerését az olyan tehetségtelen, agyatlan festékszórók akadályozzák, mint ennek a Tallinn városrészben lévő táblának az összefirkálója. Ez nem művészet, nem üzenet, ez szimpla rongálás, bűncselekmény, ami árt az egész szabad mozgalomnak. De a művészethez, a valódi önkifejezéshez nemcsak alapanyag és felület kell, hanem ész is. Azt meg ugye nem lehet vásárolni.

A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Nehéz szemléltetni egy olyan útszakaszt, ahol előbb-utóbb hatalmas lyuk fog tátongani. De, akik augusztus óta jártak a Mártírok útján, azok talán érzékelték, hogy a dohányfermentálónál egyre jobban süpped az úttest, csak jókora "hintázással" lehet átmenni fölötte. Tábla még nem figyelmeztet a hibára - hiszen nem látható, csak érzékelhető -, de azért szólok, hogy ha már csúszni is fog, okozhat meglepetést ez a hely. (Persze, tudom: fotózás helyett akár ki is javíthattam volna ezt a kis hibát.)

A tavaszi szél majd széthordja. Szembe, szájba, fülbe. A tavaszi eső majd elmossa. Cipőn, nadrágszáron sárként visszük tova. Bő egy hónapja a kiskunsági homokhátságot megszégyenítő állapotban van a Hild tér, miután elbontották a jégpályát. Félmunka. Jól van az úgy. Lszrm. Nehogy már mindent a vállalkozónak kelljen megcsinálnia. Oldja meg a város a közösből. Ha Szolnokon ezt így lehet, akkor így is kell. Egy üzlet csak addig fontos, amíg pénzt hoz. Reméljük, a következő szezonra is leszerződtek már a jégpálya üzemeltetőjével!