Amíg működött, addig is a város egyik legnívósabb vendéglátó-ipari egysége lehetett a Tallinn városrész Korty Borozója, ahol a felirat szerint még nyerőgép is üzemelt. Így bezárva, pusztulva, az igényes, csupasz hirdetőtábla mellett viszont már csak egy ócska faház. Viszont a városrész és Szolnok szégyene, a nemtörődömség reklámja.

Nem jó érzés mostanában a 4-es főúton átvezető kerékpárút, belvároshoz legközelebb eső alagútjában kerékpározni. Ugyanis újra ott az a jel, ami néhány évente itt-ott feltűnik Szolnokon, és nem sok jót jelent. Nem volt nálam festék vasárnap este, nem tudtam lemázolni. Meg nem is szeretnék rongálásos kabátlopásba keveredni. És talán van gazdája is annak az alagútnak, aki esetleg előbb-utóbb csak észreveszi, hogy feltűnt ott az a jel.

Volt idő, amikor a nagyvállalatok még figyelmet fordítottak például arra is, hogy a dolgozóik viszonylag normális - azaz emberi - körülmények között ingázhassanak. És ebből kifolyólag viszonylag zárt buszmegállókat építettek. Az egyik ilyen utolsó mohikán a Besenyszögre vezető út mellett szolgál és pusztul. Milyen jó lenne megmenteni, már csak a tetején lévő egykori céglogó miatt is.

Van, amikor külföldön járva igyekszik titkolni az ember, hogy honnan jött. Mert vannak honfitársaink, akik miatt olykor lesütött szemmel, a fal mellett kell járni. A kép Linz, elképesztően szép ablakairól is híres - tehát turistamágnes - székesegyházának bejáratánál készült. Ami néhány magyarul beszélőt nem a szépsége, hanem egy aljas biznisz miatt vonz. Hát, ha ezt ki is kell írni, akkor ilyen kép is él rólunk Európában. Elnézést!