Három vitrin árválkodik a félig-meddig üres Aba-Novák Kulturális Központ és a lassan-lassan épülő Agóra Terminál között. A maguk nemében XX. századi művészeti alkotásoknak is tekinthetjük őket, amelyekben a semmi - vagy a képzeletünk szüleménye - állítható ki. Ha nem emlékeznék arra, hogy ezek egykor kirakatok voltak, akkor sikítva kérdezném: ez mi? Így viszont tudom: múltunk egy érdekes emléke - porladóban.

Szolnok főterével, a Kossuth térrel tényleg bármit meg lehet tenni? Bármilyen "igényes" reklámeszközt, bárhová ki lehet tenni? Persze, ahogy a mellette lévő lavórantennát meg a balkáni városokra jellemző kábelköteget elnézem, nem is értem, miért csodálkozom. Megmondjam? Mert mindig hinni akarok benne, hogy azért szorult belénk némi jó ízlés. Még az illetékeseinkbe is. Vagy tévedek?

A szökőkúton kívül is áll a víz. Pontosabban, folyamatosan ömlik ki, azaz szökik a víz a tiszavirágok alól. Pedig fél éve sincs, hogy működik, pedig alig két hónapja, hogy felavatták. Lett egy szép hidunk, meg klassz terünk, és kaptunk hozzá egy megoldhatatlan technikai problémát. Vagy egyszerűen a víz az úr?

"A Molnárfecske-telep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett. A legtöbb fészek a Ságvári Endre körúton található..." Fészket még találtam, fecskét is láttam, de a védett telepre utaló emléktáblának jó ideje nyoma veszett. Igaz, nem a Ságváriról, hanem a Boldog Sándor István körútról, a piac közeléből. Nesze neked értéktár!