A város értékes kiállításainak, remek programjainak alig van köztéri plakátja, tehát nem is tudnak róluk csak a nagyon kíváncsiak. Az viszont az egész városnak világos, hogy valahol kubai salsat lehet majd tanulni. Mert ilyen igénytelen, ideiglenes plakátokkal minden további nélkül tele lehet szórni Szolnokot. Ki ad erre engedélyt? Ki gondolja azt, hogy ez így rendben van? Miért kell nekünk közösséget vállalni az igénytelenséggel?

A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.

Legalább egy éve emlékeztet ez a tábla, Szolnok egyik legszebb helyen lévő játszóterén arra, hogy vannak olyanok, akiknek gyermekkorából kimaradt a kulturált játszótér. Se gyerekszoba, se játszótér. A primitívség meg körbeér.

A nagy OTP mögött, a parkoló szélén, a járda mellett áll az a fa, ami tele szokott lenni baglyokkal. Gondolom, ezek a menő Bömbik, meg a Lexus az ott élő baglyoké, akik úgy gondolták, a leghelyesebb az otthonuk közelében parkolni. Amivel Szolnok közterületesei és rendőrei is teljes mértékben egyetértenek, hiszen háborítatlanul álltak hétköznap délután a díszkő járdán. A baglyok. Akik így a parkolásért sem fizetnek, plusz megmutatják, hogy nemcsak a fáról szarnak bármelyik szolnoki fejére. Mert ők a baglyok.