Végre megszépült a vasútállomás előtti tér. Csodálkoztam is volna, ha nem jön valamelyik közműszolgáltató, akinek a munkák befejezése után jut eszébe feltúrni az egészet. Gondolkodik itt valaki?

Nem mindig jó, ha ez ember magasabb, mint egy palánk. Mert benézhet olyan helyekre is, amelyeket inkább titkolni kellene. És kiderül, mit takar a kerítés? Például a Sütő utcában, az egykori kertmozi helyén. Hát... Szemétdombot. Törött sörösüvegek gyűjteményét. Elvaduló növényeket. Hogy milyen állatok tanyáznak a kerítés mögött, azt talán ne is firtassuk. Végül is magánterületről van szó. Ahol bármit lehet. Szolnok közepén is. Vagy pláne. Amíg a kerítés nemcsak eltakar, de vissza is tart.

Joggal feltételezhető, hogy Tiszavirág-híd karbantartásáért felelős városi cég munkatársai, a szolnoki rendőrség, illetve a helyi önkormányzat nincs tisztában a horogkereszt, az SS-jel és a második világháborús náci köszöntés jelentésével. Ezt bizonyítja, hogy három ilyen jel tavaly óta díszítheti a Tiszavirág-híd Liget felőli lábát. És itt van május elseje, lesz forgalom a Tiszaligetben, világgá kürtölhető Szolnok szégyene. Lemondásuk után történelemórát az illetékeseknek!

Ez itt egy beázott plafon. Amivel nem az a baj, hogy hónapok óta nem volt egy rendes eső, hanem, hogy ez a plafon alig egy éve lett átadva egy sokmilliárd forintos, több évig tartó beruházás eredményeként. Az azóta szakadozó padlóborítással, vállalhatatlan mázolásokkal, fel nem takarított festésnyomokkal, és máig a munka nyomát magán viselő üvegekkel. Hol járunk? A Szolnoki Szigligeti Színház nézői folyosóin.