Szolnok belvárosában, igaz, egy mellékutcában, de ott, ahol valamikor fontos kis üzletek (itt vettem az első pintyemet) és legendás presszó működött, majd szépreményű, igényes vendéglő is nyílt, ma üres a ház, eladók/kiadók a helyiségek. Ez a Sütő utcai épület a szolnoki kereskedelem és vendéglátás lakmuszpapírja, ami szerintem éppen azt mutatja, baj van. Nem a hellyel, nem az egykori üzemeltetőkkel, hanem Szolnok vásárlóerejével és igényeivel.

A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.

Komoly pénzért újította fel a város a Baross utcai járdát. Ami akár szép is lehetne. Ha nem lennének közműszolgáltatók, akik nagyhatalomként működnek, és akiknek mindegy, hogy milyen szakadt, undorító közműfedőket használnak, mert úgyis zakatol a monopólium. Így tehát minden nap érzékelhetjük, hogy ki az úr a "szőlőben", és kinek mit ér a közös. Akarhatunk mi szépet, ha ők tesznek rá.

"Ez az a hely, ahol semmi se változik..." Dúdoljuk együtt ezt a régi slágert. Mert Szolnokon történhet bármi, szabad a közterületi fákat plakáthelynek tekinteni. Lehet rajtuk álláslehetőséget, fagylaltozót, szuper hitelt, lakást, sőt most már helyi rangadót is hirdetni. Nem zavar az ilyesmi se közterületest, se rendőrt, se jóérzésű csapat menedzsert. Annyira fontos egy meccs is, hogy attól nem látjuk azt az erdőt, amit úgy hívunk, hogy kultúra, Európa, élhető város, stb.