Tavaszi hó a kanadai nyárfa vattaszerű fehér szöszeiből, avagy nyári árnyék a gyorsan növő fa hatalmas lombkoronáiból? Vannak városok, ahol úgy döntöttek, fokozatos kivágják ezeket a nem őshonos, hanem gyors növekedésük miatt betelepített fákat, és olyanokkal próbálják kiváltani őket, amelyektől nem lesz olyan érzésünk mintha tavasszal is havazna. Például a szolnoki Tisza-parti sétányon ilyenkor járkálva nehéz lenne egy ilyen döntés ellen ágálni. Nem úgy nyáron, amikor már csak az árnyék marad.

Nem vagyunk egyformák, eltérő dolgok tetszenek, más reklámok jönnek be. De azért nagy lehetőségeket rejt a fröccsöntő ipar és a naív szobrászat számára, ha a Szent Miklós Gyógyszertár után a Kossuth, a Széchenyi, vagy a Pelikán és a Pingvin patikák is hasonló, városképileg minimum érdekes marketingeszközhöz folyamodik.

Négy évtizede még az volt a hír, hogy már majdnem száz nyilvános telefonfülke működik Szolnokon. Napjainkban meg talán az lehetne a szenzáció, hogy akad egyetlen egy a városban, amelyik vállalható állapotú. A Jubileumi tér sarkán már csak a duplafülke áll, készülék sincs benne, de kiválóan alkalmas feszültség levezetésére, grafikai vágyak kiélésére és bérrollerek elhagyására. Lehet, hogy kezdeni kellene a régi telefonfülkékkel valamit. Mert a világ tovább változik.

Elkezdődött a Mária és a Templom utca sarkán, lényegében a Szentháromság tér oldalában az egykori Lestyán-féle ház bontása. Ha ezzel párhuzamosan kikerült volna egy beruházási tábla, ami egyértelműen elárulja, hogy mi a tulajdonos szándéka és mire kapott engedélyt, akkor meg lehetne előzni a találgatásokat. Tényleg lebontják? Valóban háromemeletes társasház épül ide is? Jogos vagy jogtalan az aggodalom? Csak azért, mert sem a tulajdonos, sem az engedélyeket kiadó város nem kommunikál a szolnokiakkal. És hallgat a körzet önkormányzati képviselője is. Vagy nincs itt semmi látnivaló? Közünk?