A járdán apró fehér körök. Körök, amelyek jelzik, időnként hol ácsorognak sokan. Sokan olyanok, akik ácsorgás közben rágnak. Rágnak rágót, ami idővel ízetlen lesz, ezért szabadulnak tőle. Tőle, az élelmiszeripari hulladéktól, ami a földre hull, elterül, ragad és marad. Marad és mint valami szétszórt üzenet hirdeti, hogy itt köpködni szokás. Köpködni a földre, Szolnok belvárosában!

"Ez az a hely, ahol semmi se változik..." Dúdoljuk együtt ezt a régi slágert. Mert Szolnokon történhet bármi, szabad a közterületi fákat plakáthelynek tekinteni. Lehet rajtuk álláslehetőséget, fagylaltozót, szuper hitelt, lakást, sőt most már helyi rangadót is hirdetni. Nem zavar az ilyesmi se közterületest, se rendőrt, se jóérzésű csapat menedzsert. Annyira fontos egy meccs is, hogy attól nem látjuk azt az erdőt, amit úgy hívunk, hogy kultúra, Európa, élhető város, stb.

Súlyos vészhelyzet esetén, akkor is csak megkülönböztetett jelzéssel (gyk.: kékvillogó) van keresnivalója autónak a Tiszaparti sétányon. Nincs az a közfeladat, az a borús idő, az a rengeteg munka és ebédidő, ami ez alól felmentést adhat(na). Gondolja a naiv szolnoki. Ám ebben a városban mindent lehet. Azoknak is, akiknek pedig példát kellene mutatniuk. Mert, ha valakinek lehet, akkor mindenkinek lehet. És ez a lejtő!

A színes édességek célcsoportjai a különböző korú gyerekek. Szerintem a Szolnoki csata évenkénti újrajátszása is leginkább őket vonzza. Meg néhány tapló árust. Pornó lapokat nem lehet az újságárusok kirakatába kitenni, de a cukorka, a fakard és a nemzetiszínű csákó mellé Szolnokon kitehető a fallosznyalóka. Mert közterületest, szervezőt, a területet bérbeadóját láthatóan nem zavarta. Biztos, csak én vettem észre, meg rossz az, aki rosszra gondol. Ez is a kultúra része, vagy a szolgáltató város újabb eredménye.