Nem tudom, hány engedély kell egy KRESZ-tábla kihelyezéséhez. Miként azt sem, hogy ezeket valaki nyilvántartja-e. Az viszont tény, hogy Szolnok világelső lehet a kint felejtett, értelmüket vesztett táblák tekintetében. Ez az e-Magyarország pont tábla például a Mária utca elején felejtődött el. Emlékszik még valaki, hogy ez mire utalt? És, hol is volt az a pont a közelben, ahol netezni lehetett? Persze az is lehet, hogy nem eltávolítani, hanem történelmi emlékhellyé nyilvánítani kellene.

Négy évtizede még az volt a hír, hogy már majdnem száz nyilvános telefonfülke működik Szolnokon. Napjainkban meg talán az lehetne a szenzáció, hogy akad egyetlen egy a városban, amelyik vállalható állapotú. A Jubileumi tér sarkán már csak a duplafülke áll, készülék sincs benne, de kiválóan alkalmas feszültség levezetésére, grafikai vágyak kiélésére és bérrollerek elhagyására. Lehet, hogy kezdeni kellene a régi telefonfülkékkel valamit. Mert a világ tovább változik.

Amiért az is kikerülhet a belvárosi Tisza-híd korlátjára, hogy valamelyik kínaiba second hand bugyik érkeztek, vagy olcsó hurka a kolbászsütőben, netán ugyanitt Trabant eladó? A kulturális programok molinói rendben van. De ez? Ennyire kell a pénz? Vagy ennyire igénytelen valamelyik döntéshozónk? Tegyük már ki a fényképét a molinó mellé, hogy megtudhassa a város: ki ez a szellemi óriás. Aki szerint Szolnokon mindent lehet. Lemenni kutyába gombokért főleg!

Nem mindig jó, ha ez ember magasabb, mint egy palánk. Mert benézhet olyan helyekre is, amelyeket inkább titkolni kellene. És kiderül, mit takar a kerítés? Például a Sütő utcában, az egykori kertmozi helyén. Hát... Szemétdombot. Törött sörösüvegek gyűjteményét. Elvaduló növényeket. Hogy milyen állatok tanyáznak a kerítés mögött, azt talán ne is firtassuk. Végül is magánterületről van szó. Ahol bármit lehet. Szolnok közepén is. Vagy pláne. Amíg a kerítés nemcsak eltakar, de vissza is tart.