A Tisza-parton, a református templomnál lévő - egyébként kulturált - játszótéren lévő hirdetőtábla két évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki. Annyi a változás, hogy a városi folklór alpári hangú művelői sokat azóta is dolgoztak rajta, gondolom, a felnövekvő generáció okítása céljából. Olvasgassák! És döntsék el, hogy így van-e ez rendjén.

Az egy dolog, hogy 19. század végén épült Szapáry utcai ház évtizedekig pusztulhatott Szolnok közepén. Legalább ennyire vérlázító, hogy immár harmadik hónapja követhető az épület lassú, de biztos összedőlése. Amikor a felelősöket majd megkérdezik (?), hogy mindez miként fordulhatott elő, akkor ugye a kiesett parkolási és területfoglalási díjakat, a kerítés költségeit is kiszámlázzák majd feléjük? Vagy ez a közös veszteségünk, mert hagytuk, hogy mindez a szemünk láttára történhessen.

A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

A torkolatnál, az úgynevezett "olajos házak" körül, a Zagyván túl is folytatódik a szolnoki Tisza-parti sétány. Sőt, tavaly a vár projekthez kapcsolódóan visszaépítették a "vízi kaput" és tájékoztató táblákat is kihelyeztek. A város kicsit eldugott, csendes, de éppen ezért kellemes sétánya fut a folyóktól védő mellvéden. Bár a társasházak mögött nemcsak bringával, de sokszor gyalog se könnyű átjutni. Az ott élőknek ez parkoló, másoknak sétány. Ebben kellene valahogy igazságot tenni.