Egy letűnt kor marketingeszközeinek maradványaiként meredeznek a város több pontján is ezek a valamikori hirdetőtábla-keretek. Igényes, de rozsdás vasmunkák. Biztos van tulajdonosuk is, ezért nem lehet őket eltávolítani még akkor sem, ha már nincs értelmük, csak a városképet szennyezik. Mit hirdetnek? A múló időt?

A Tisza- és a Zagyva-híd belvárosi oldalán lévő Szabadság téri kereszteződésben péntek délutántól egész hétvégén nem működtek a jelzőlámpák. Volt, amikor ez senkit nem zavart, volt, amikor hosszú sorok kígyóztak. A legforgalmasabb kereszteződésben szórakoznak rendszeresen a közlekedőkkel. Miért? És kik?

Azért voltak, akiknek sikerült szuper minőségű karácsonyfának valót szerezniük decemberben. Különben nem tartott volna ki a feldíszített fa Vízkereszt után még egy szűk hónapig. Mert nem hinném, hogy garázsban tárolták hetekig, mielőtt utcára került volna az üres szaloncukor papírokkal együtt. Bár az is lehet, hogy rekordot akartak dönteni, és utolsóként kidobni a karácsony egyik jelképét. Sikerült. Már csak az a kérdés, hogy meddig díszeleg az utcán ez a két farsangi fekvő fenyő.

Ha ellopták az baj. Ha nem ellopták, csak leszerelték, akkor meg félmunka. Ami sem a telefontársaságnak, sem a városnak nem válik dicsőségére. Főleg Szolnok főterén, az adventi falu közelében. Sose értettem, miért éri meg egy munkáért többször is kiszállni. Másik részleg szereli le, mint aki újat hoz, vagy elbonthatja a felesleges fülkét? Avagy csak generálni kell a munkát, hogy legyen még jó sokáig? Mert akkor nem baj, nem félmunka, hanem kis magyar abszurd.