Szellem járja be Szolnokot (is). A gazdátlan, elengedett, magára hagyott, csomagolóanyagokból lett szemét szelleme. Nincs az a jól működő köztisztasági vállalat, lelkes és energiáiból kifogyhatatlan civil kezdeményezés, amely elűzhetné ezt a szellemet. A tavasz és a nyár majd csak elfedi, de köztünk marad. Mert a fejekben lévő szellemnek kellene előbb alaposan megváltoznia, hogy aztán a szemét szelleme eltűnjön... Például az utak menti bozótosokból.

Három nappal az ünnep után, egy játszótér, egy templom és egy iskola háromszögében, tomboló kánikulában, még mindig ott sorakoznak a budik a Verseghy előtti parkban. A szagot már vágni lehet. Ahogy a Rózsakert sarkánál is. A bűzön kívül mindenki szabin?

A tavasz, a zöldbe boruló fák, a hatalmasra növő gaz lehet az egyetlen megoldás mindarra, ami a Szolnokra vezető vasúti sínek mellett található. Sitt, háztartási hulladék, lomis maradék, szimpla szemét kisebb-nagyobb hegyekben, 1-5 méterenként, bokrok, fák alatt, utak mentén, mezőkön. Mintha egy szeméttelepre érkezne a vonat. Micsoda reklám! Micsoda szégyen. Nem másé. Csak a mienk. Közös!

Vagy a tervezés volt hibás? Vagy a költségvetés nem stimmelt? Vagy a kivitelezők nem végezték rendesen a dolgukat? Talán egyszer kiderül, és nem csak a győzelmi jelentéseket kell olvasgatnunk, amikor talán egy évvel a munkakezdés és hárommal a projekt bejelentése után átadják a szandai Gátőr utcát, ami olykor a hetvenes években jobb állapotban volt, mint e beruházás kezdete óta. Egyszer megtudja a város, hogy az elhúzódó beruházás plusz költségeiért ki a felelős? Mert, hogy ki fedezi, az sejthető.