Hogyan vigyázhat a gyanútlan gyalogos, aki a járdán sétálva, egyszer csak ezt olvassa egy szolnoki falon? Menjen át a túlsó oldalra. Vegye fel a lassan nélkülözhetetlen munkavédelmi sisakot. Sétáljon inkább az úttest közepén, mert az autók között biztonságosabb. Szaladjon, hátha el tud slisszanni két lehulló vakolatdarab között. Bízzon a jó szerencséjében, hogy még nem most, nem oda, nem rá. Ne menjen ki az utcára. Végül is élni veszélyes. És még el sem kezdtek a tetőn dolgozni.

Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.

Környezetünk védelmének érdekében akár az is előfordulhat, hogy egy élő fára csavarozzunk fel, két méretes facsavarral egy figyelmeztető táblát? Már "értem", miért Bálvány annak az utcának neve, ahol ez a fa és tábla, azaz a "fántábla" látható. Mert talán már sokan bálvánnyá dermedtek a megoldás láttán? Még azok is, akik esetleg megtehették volna, hogy a minden bizonnyal jogosan kihelyezett táblát leszedik, és mondjuk, egy külön oszlopra szerelik.

A szabályok nem ismerete nem mentesít a szabályok betartása alól. Jöhetnék ezzel az ósdi mondattal, de tudom, semmi hatása nem lenne arra, aki erejét ennek a játszótéri szabályokat rögzítő táblának az összetörésével fitogtatta a Tisza parkban. Azért remélem, mindez nem jelenti a játszótér végét. Igaz, azt se hiszem, hogy a rongálásokét.