Ha most azt kérdeznék tőlem, hogy melyik Szolnok legjobb étterme, akkor habozás nélkül azt válaszolnám: a színházzal szemben pár hete megnyílt Lilomfi. És önző módon azonnal azt javasolnám, hogy próbálják is ki. Mert, ha sokan lesznek ott vendégek, akkor talán a tulajdonos és a konyhafőnök sem adja majd alább, nem megy le gagyiba, és sokáig műveli, amit most elkezdett. Egy ilyen – vagy az első ilyen – helyre Szolnoknak szüksége van.
Az, hogy a Liliomfi Étterem és Kávéház belülről ki lett találva, bárki láthatja, aki benéz a hatalmas üvegportálokon. Az olíva, a krém és barna színek ma divatos kavalkádja, igényes anyagok, a lehetőségekhez képest jól kialakított terek. A Makk Károly rendezte Liliomfiból üvegre vitt képek pedig csak apró ajándékok. Szerintem Darva Iván volt a színészkirály – és itt lélekben vele is vacsorázhatunk.
A személyzet udvarias, jól öltözött és felkészült. Vagy volt gyerekszobájuk, vagy volt mesterük, akitől elleshették a különleges szakmát. Nem tolakodnak, de mindig jelen vannak. Nem várakoztatnak, hanem kiszolgálnak. Nem beszélnek, hanem társalognak. Mindezt azért, mert a tulaj nem fukarkodott a létszámmal. Miként a pincérek ruhatárával sem: a tér kitalált részei.
Az étlap nem bőséges, de elegendő, nem mulatságos, de kellően informatív. Minden fogásból van választék. Az asztalunk pincére pedig bátran ajánl is, hisz láthatóan nemcsak olvasta, de kóstolta is azokat, amikről beszél. A padlizsánkrém tényleg kiváló: kellően fokhagymás, lágy és krémes. A lazacsteak szarvasgombás raviolival, felejthetetlen. De kiváló a háromgombás tésztájuk, és a desszertek közül sem szabad kihagyni a mákos metéltet és az almatortát. No, jó, kávéban nem az övék a szolnoki pálma.
A másfél órás vacsora remek program volt. Ahogy elhelyezkedtünk, már érkezett is a pincér, aki aztán nagyon jó ütemben hozta a fogásokat. A hangszórókból kellemes hangerővel, nagyon jó zene szólt, és mivel minden asztalnál ültek, az egész hely duruzsolt. És a számla kiegyenlítésénél sem éreztük azt, hogy sokat fizetnénk. Sőt, szerintem nagyon jól jártunk, ha az ár-érték arányt nézzük.
Ilyen hely, ilyen kiszolgálás és ilyen konyha eddig nem volt Szolnokon. Ha ugyanez a Liliomfi Budapesten nyitotta volna meg kapuit – akár a Liszt Ferenc téren, akár a Ráday utcában, akár a Sas utca környékén – pillanatokon belül felkapott hely lenne.
Nagyon jó kezdés. Adjanak nekik, és ezzel a városnak is egy esélyt. Mert ilyen helyek kellenek.
