2025.10.14. (kedd)

Közös ismerős

Közös ismerős

Dátum:

- Bán Béla vagyok - mutatkozott be a hívó, amikor Edit felvette a telefonját. A meggyötört arcú nő, aki az imént még azt bizonygatta, hogy képtelen a munkát abban a szobában folytatni, ahol Zolika holttestét egy hete megtalálta, hirtelen kivirult. Felpattant a főnöke íróasztala előli székből, és ügyet sem vetve megdöbbent kollégáira, csillogó szemmel rohant ki a folyosóra.

– Bán Béla vagyok – mutatkozott be a hívó, amikor Edit felvette a telefonját. A meggyötört arcú nő, aki az imént még azt bizonygatta, hogy képtelen a munkát abban a szobában folytatni, ahol Zolika holttestét egy hete megtalálta, hirtelen kivirult. Felpattant a főnöke íróasztala előli székből, és ügyet sem vetve megdöbbent kollégáira, csillogó szemmel rohant ki a folyosóra.

– Na, végre! Azt hittem, soha nem hívsz – hadarta a telefonba. – Már minden elő van készítve az osztálytalálkozóra, csak te hiányoztál. Ugye, ott leszel? Nem hiszed el, hogy milyen rettenetes hét van mögöttem, csak a találkozó tartja bennem a lelket – folytatta, és amikor levegőt vett a vonal másik végén a férfi is megszólalhatott.

– Nekem is volt egy kis gondom a lányommal, vagyis a volt pasijával, de itt vagyok az irodádnál, odaadnám a pénzt – mondta, mire Edit felsikított, és már rohant is lefelé a lépcsőn.

– Hol vagy, nem ismerlek meg Bán Béla – suttogta a telefonba, miközben mindenkit alaposan szemügyrevett az irodaház aulájába. – Átvertél? Nem jöttél be? Ne csináld ezt velem, mert rögtön meghalok. Hogy nézel ki?

– Piedone és Pavarotti keverékét keresd őszülő hajjal!

– Ilyen itt nincs, a Szapáryn vagy egyáltalán… – De nem tudta folytatni, mert hátulról valaki kivette a kezéből a telefont. Edit előbb felsikított, majd amikor már mindenki őket nézte, irtózatosan nevetni kezdett, hogy aztán a két méteres sovány pasas nyakába boruljon.

– Te ugyanolyan hülye vagy, mint huszonöt éve, semmit nem változtál. Még az ősz haj sem igaz – mondta, és a sarokban lévő, undorító barna fotelekhez húzta a férfit. – Mesélj! Vagyis ne mondj semmit, mert majd szombaton, a találkozón akarok mindent nyugodtan meghallgatni. Hol voltál eddig? Mit keresel újra Szolnokon? És már akkora lányod van, hogy pasizzon. Remélem, ugyanúgy utálod azt a fickót, ahogy téged utált az apám.

– Nagyjából – felelte kesernyés mosollyal Bán Béla, ismét csak akkor, amikor Edit levegő után kapott. – Szerencsére a hét elején elpatkolt az a szemét, de sajnos, így se lett kevesebb a gondom. A lányom meg van róla győződve, hogy közöm van a fickó halálához…

– Szívatsz – vágott közbe még mindig fülig érő szájjal Edit. – Ezt nem hiszem el! Engem meg az idióta kollégám halála miatt hallgatott már ki kétszer a rendőrség. Mintha közöm lenne ahhoz, hogy az a bolond éppen itt tudta szétloccsantani a fejét. Pedig, elhiheted, ebben szívesen segítettem volna neki – folytatta teljes felszabadultsággal.

– Gulyás Zoltán? – nézett mélyen a szemébe a férfi.

– Kicsoda? A Zolika? Ja, igen – kerekedett el a nő szeme. – De honnan tudod? Ismerted?

– Együtt dolgoztál azzal a szemétládával, aki egy hete ebben a Szapáry úti irodaházban meghalt? – Pár pillanatra megdermedt körülöttük a levegő. Körülnéztek, de addigra már senki nem figyelt rájuk.

– Nem akarod azt mondani, hogy a lányoddal járt az az igénytelen paprikajancsi? Hát akkor neked legalább annyi okod lett volna megölni, mint nekem.

– Ide figyelj! – ragadta meg a férfi a nő kezét. – Tudni akarom, ki volt ez a gennyláda. Ez nekem nem ér rá szombatig. Este hatkor a Szigonyban várlak.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A főtéri kutyák

Az első fehér kutyát Kostyány Mátyás helyeztette főtéri üzlete bejárata fölé. Szerencsét hoz. Mondogatta az apja, idősebb Kostyány Mátyás a faragott kutyáról, amit vagy húsz éven át kerülgetett a család a Gatyaülepen lévő házuk különböző helyiségeiben. Az öreg Kostyányné nem tudott vele megbékélni. Ahányszor útjába került az a fekete nyakörves kutya, mindig duzzogva hánytorgatta fel, hogy az ura mennyi pénzt engedett el miatta a semmirekellő, fiatal báró adósságaiból. Nem tette hozzá, hogy akkor már volt miből.

Hol a gatyám?

- Apád hova lett? - Nézett körül a törött karú pincérlány a Mátyás király úti lakás szűk folyosóján, miután egy törölközőbe csavarva kilépett a fürdőszobából.

- Nem tudod, hol a gatyám? - Kiáltott ki a felfüggesztett közlekedési rendőr a szobából, majd hogy nyomatékot adjon kérdésének, egy kispárnát maga előtt tartva ismét meztelenül lépett ki a folyosóra.

Adósságteher

A Kamaz a vegyiművek parkolójában állt. A százados úgy tette le mellette öreg Volvóját, hogy a főút felől ne látszódjon. Megkerülte a monstrumot és felkapaszkodott a narancssárga vezetőfülkébe. A kormány mögött ülő fiatalember idegesen kidobta cigarettáját a letekert ablakon, majd kezet nyújtott a mellé ülő rendőrnek.

- Mibe keveredtél már megint Pistikém? Gázolajlopás? Egy fuvar homok rossz címre billentve?

- Cserbenhagyás.

Az újra feltett kérdés

Hosszan sivító fékcsikorgás, majd mélyről bömbölő motorzúgás hasított bele a Mátyás király út hétköznapi morajába. Tünde megtántorodott, ahogy a fekete terepjáró megállt mellettük. A fiatal rendőrnek is kellett pár másodperc, hogy miközben a gipszelt karú lányt elkapja, felfogja az eseményeket. Érezte, szíve kiugrik a helyéről, a hátán pedig patakokban kezd csordogálni a hideg veríték.