A Kamaz a vegyiművek parkolójában állt. A százados úgy tette le mellette öreg Volvóját, hogy a főút felől ne látszódjon. Megkerülte a monstrumot és felkapaszkodott a narancssárga vezetőfülkébe. A kormány mögött ülő fiatalember idegesen kidobta cigarettáját a letekert ablakon, majd kezet nyújtott a mellé ülő rendőrnek.
– Mibe keveredtél már megint Pistikém? Gázolajlopás? Egy fuvar homok rossz címre billentve?
– Cserbenhagyás.
– Akkor az a közlekedésiekre tartozik.
– De kényszerítettek.
– Akkor rám tartozhatna, ha a kapitányságon lennénk, és nem itt, a város végén.
– Ha ott beszélnék, bajba kerülnék – mondta a fiatalember, miközben feltekerte az ablakát és beindította a motort, hogy még véletlenül se hallatszódjon ki semmi a beszélgetésükből. – Nagyon kell ez a meló, nyakig ülök az adósságban. Nem volt más választásom. Le kellett szorítanom azt a kocsit tegnap az útról. Ha nem vállaltam volna el, nemcsak a vezetőfülkéből repülök, de a házunkból is. Két kicsi gyerekkel.
– Lassítsál Pistikém, hülye rendőrrel beszélsz! Hogy függ össze a leszorítás meg az adósságod?
– Tavaly, amikor éppen nem volt melóm, és már nem tudtuk fizetni a részleteket, a Szigonyban összefutottam egy jó fej sráccal. Előtte is többször láttam ott, nem tudom, hogy a tulajdonos volt, vagy csak a pincércsajt szédítette. Mindenesetre néha együtt pakoltuk a rekeszeket. Aztán, amikor mondtam neki, hogy milyen nagy szarban vagyok, felajánlotta a segítségét. Valami ismerősétől szerzett kölcsönt, amiből kifizethettük a bankot.
– Összehozott a jó tündérrel hülye gyerek?
– Persze. Az ördöggel! Kicsit megünnepeltük, amikor elhozta a pár milliót meg valami papírt, amit alá is írtam.
– Ekkora marhát. És mi volt azon a papíron?
– Hát a kölcsönnél egy kicsit nagyobb összeg, meg hogy a házunk a fedezet, amiből azonnal kiköltözünk, ha nem fizetünk.
– Várj, kitalálom! Nem fizettetek.
– De. Egy darabig. Egy ideje viszont annyit kellene havonta törleszteni, hogy az képtelenség. Két hónappal vagyunk elmaradva. Tegnap hajnalban megjelent egy fickó nálunk, adott két döbbenetes pofont, majd szólt, hogy pakoljunk. Az asszony meg a gyerekek már ott zokogtak, mire kibökte az szemét, hogy kaphatok még egy esélyt.
– Ha leszorítasz egy autót az útról?
– Igazából be kellett volna gyűrni az első futómű alá, de nem sikerült. Profi volt az ürge, berántotta a kocsit az árokba.
– Honnan tudtad, hogy melyik autónak kell nekimenned?
– Bandi bá, ezek profik. A másik kamazos gyereknek mögöttem keresztbe kellett fordulnia a 32-esen, hogy ne érjen utol senki. Az ellenkező irányból meg valami más zárta le egy percre az utat, így csak az a fehér kocsi jött szemből. A fickó, aki reggel nálunk járt, telefonon utasított, hogy szemben jön velem az áldozatom, nyírjam ki.
– És aztán?
– Amikor elolvastam a neten, hogy nem történt komolyabb sérülés a cserbenhagyásos balesetben, akkor megnyugodtam. Amikor viszont felhívott a reggeli fickó, hogy nem sikerült törlesztenem, akkor elsírtam magam. Az asszony meg a gyerekek átköltöztek az anyóshoz, én meg… – Elhallgatott. Mereven bámulta a szélvédőt. Majd a százados felé fordult. – Én meg várom, hogy megérkezzen a fickó.
Nagyot sóhajtott, és lehajtotta a fejét. Majd előbb belenézett a visszapillantó tükrébe, aztán könnyes szemmel a századoshoz fordult, aki szintén látta a tükörben, hogy mögöttük lefékezett egy sötétített üveges Opel.
– Megjött.
