A fiatal rendőr fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Köhögve kapkodott levegő után, bal kezével pedig a szíve tájékát masszírozta, nehogy infarktust kapjon. Hátát a Hetényi portájának nyomta, szemei kikerekedtek.
– Nehogy most pusztulj el szép szemű – simogatta meg bal kezével meglehetősen sután Tünde, a Szigony pincére, aki mosolyogni is próbált, de véraláfutásos arca ezt nem nagyon engedte.
– Hozzád indultam – nyögte a rendőr, a következő mondathoz viszont még nem volt elég levegője.
– Ide a kórházba?
– A Szigonyba… – és csuklani kezdett. – Mi lett… a francba – kapott a szájához, mivel sikerült ráharapnia a nyelvére.
– Ne szédíts! Ha akarsz tőlem valamit, ne csak akkor jussak eszedbe, amikor eléd pottyant a véletlen. De ha már itt vagy, és engem kerestél, megengedem, hogy hazavigyél. Másra viszont ne számíts – és megemelte a könyékig begipszelt jobb kezét.
– Busszal vagyok.
– Nekem mindig ilyeneket dob az élet – legyintett lemondóan a lány, és elindult kifelé a kapun. A zebrán már úgy mentek át, mintha összetartoznának. A buszmegállótól távolabb álltak meg, és hallgattak.
– Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – Fordult a Tünde a fiú felé, miközben bal kezével belekarolt és magához húzta. A fiatal rendőr a lány véraláfutásos arcát és barna szemét nézte. Egy darabig csendben voltak. – Elcsúsztam a Szigonyban – szólalt meg újra a pincérlány. Majd, amikor látta a kérdőn összehúzódó szemöldököt, lehajtotta a fejét. Akkor nézett fel ismét, amikor a fiú magához szorította.
– Igaz előtte kaptam egy irtózatos pofont – mondta. A fiú óvatosan megpuszilta véraláfutásos arcát. A lány szipogni kezdett. – Nem tudtam, hogy Zolika halála után nem a nővérének kell adnom a napi bevételt. A haláláról is csak két nappal később, az egyik vendég szólt. Zita is csak véletlenül kérdezett rá, miután elmentetek, hogy hol a pénz. Mit tehettem, odaadtam neki – és belefúrta a fejét a fiatal rendőr vállába. Megjött a busz, de nem szálltak fel. – Ma reggel meg beront az a drabális állat, meg egy kis nyüzüge főnökféle, és követelik a bevételt. Mert, hogy övék a Szigony. Érted ezt? Mire mondtam, hogy ez a Gulyás kocsmája, meg a tulaj meghalt, és az örökösénél keressék a pénzt, ne nálam, de már repült is a pofon. De olyan, hogy még Gulyásnak is becsületére vált volna.
A lány kibontotta magát a fiatal rendőr öleléséből, fél kézzel cigarettás dobozt kotort elő a táskájából, majd szájához emelve kihúzott belőle egy szálat. Kérdőn nézett az elbambult fiúra, de miután nem adott tüzet, otthagyta. Leült a megállóban, kivette az öngyújtóját. Már a cigaretta felénél járt, amikor Laci szótlanul mellé telepedett.
– Gulyás is pofonnal nyitott, amikor átvette a Szigonyt. Ezek mind ilyenek. Négy éve gürizek abban a csehóban, és eddig négy tulajdonos képelt fel. De ennek most vége – szippantott nagyot a cigiből, aztán eldobta és ülve eltaposta. – Tündi baba fogja a végkielégítését, vagy ha úgy tetszik, az örökség rá eső részét, és lelécel. Ha van kedved, velem jöhetsz! Semmire se lesz gondunk.
A fiatal rendőr éppen meg akarta kérdezni, hogy miféle örökségről meg végkielégítésről beszél a lány, amikor csikorgó fékekkel megállta előttük egy autó, és kivágódott az ajtaja.
