A Tiszai hajósok terén, a Jazz teraszán ült, és bámulta az üres Szapáry utcát. Sok minden történt az előző napon, mégsem jutott közelebb ahhoz, amiért hosszú évek után ismét Szolnokra érkezett. Bán Béla a félig üres limonádés pohárral babrált, és a Madas-ház szétszóródott kincsére gondolt.
Előző este csúnyán összeveszett a lányával, aki meggondolta magát és sem a noteszt, sem a telefont nem adta át neki. Azt mondta, az sokkal jobb helyen van nála, mert így senkinek sem jut eszébe idő előtt kiszállni a buliból. Ráadásul Gulyás nővére se tud meglépni olyasmivel, ami nem is az övé. Bán először könyörgött, hogy ne keveredjen bele, aztán követelőzött, hogy ami nem az övé, azt ne tartsa magánál, végül magából kikelve üvöltött, de a lányt semmi nem hatotta meg. Faképnél hagyta az apját, és azóta se veszi fel a telefonját.
Pedig milyen jó lenne átlapozni Edit főnökének a feljegyzéseit, mert abból esetleg ki lehetne deríteni, hogy kihez kerülhetett még a Madas-ház kincséből. Az teljesen világos, hogy a törött karú pincércsajnál van egy kisebb ládikányi ékszer, amit a halála előtt pár nappal Gulyás bízott rá. Feltételezhető, hogy Edit főnöke is elrejtett valamennyit a kincsből, amit folyamatosan dobtak piacra, és Zolika üzletein keresztül mosták tisztára az értük kapott pénzt. Ha ez így van, akkor az sem zárható ki, hogy a Zita lábai között infarktust kapott Kadlacsek úr is tart valahol magánál valamit a drága holmiból. Csak azt nem tudni, pontosan mit.
Bán rettenetesen dühös volt a lányára, aki csak azért makacsolta meg magát, mert a rendőrségről hirtelen kiengedett Editért elrohant, ráadásul egy órán át sétált vele, és még haza is vitte Újszászra. Mint egy erkölcscsősz, gondolta Bán. Aztán a következő pillanatban már egészen büszke volt a lányára, aki a Madas-ház ügyének rövid idő alatt zseniálisan utánajárt.
Bán még az apjától tudta, hogy a hetvenes évek elején, a négyes út építése miatt elbontott Madas-házban, a felrobbantása előtt néhány ott dolgozó melós sok mindent talált. Azt azonban az apja sem tudta, hogy az állítása szerint gondosan becsomagolt ékszerek, kötegnyi pénzek és értékpapírok, kisebb rúd aranyak, meg a különleges ezüst tálalókészlet mikor és miért került a halálra ítélt épületbe. A lánya azonban erre is magyarázatot talált, amit ugyan még ellenőrizni kell. Ahogy azt is ki kell deríteni, a hetvenes években egy valaki vette magához a kincseket, vagy már akkor szétszóródott.
A törött karú pincérlány elmondása szerint a nagyapja volt az a Madas-házat bontó egyik munkás, aki rábukkant az elrejtett kincsekre, vagy annak egy részére. Tündi szerint a nagyapja akkor semmit nem vett el a holmiból, azt a másik két munkás vihette el valamelyik főnök segítségével. Éppen ezért érzi úgy a pincérlány, hogy a kincs nála lévő része az ő öröksége, amit húsz évvel a halála után küldött neki az öregapja.
Bán elmosolyodott, majd egy húzásra kiitta maradék limonádéját. Nézte a lassan ébredező várost. Aztán egy pillanatra elfogta a kétségbeesés. A legalább kétezer éves tálalókészlet semmit sem ér darabokban, és úgy tűnik, Szolnokon bárkihez kerülhetett annak idején vagy azóta belőle.
Összerezzent. Hideg kéz érintette meg a tarkóját.
