– Szolnok kellős közepén nem lehet három napon keresztül bankot rabolni – fortyant fel Traktor. – Sem most, sem 1989-ben. Ráadásul 200 millió akár forintban, akár valutában akkor papírhalom, hogy azt feltűnés nélkül elvinni se lehet. Arról nem is beszélve, hogy az országból se vihetted ki. Bandika, kamu az egész.

– Szerintem is hagyhatnánk már a többieket szóhoz jutni – csatlakozott Csilluska. – Másokkal is történtek érdekes dolgok az elmúlt huszonöt évben.

– Tönkre ment házasság, eladósodás, elvesztett munkahely – vigyorgott Jozsó. – Könyörgöm, öntsétek rám az enyémhez hasonló vidám történeteket!

– Ezekről is mesélhetnék – legyintett lemondóan Ványai és leült a huszonöt évvel korábbi helyére a Közgé földszinti teremében. – Egyébként az a 200 millió kilenc papírdobozban fért el. És valóban, az első körnél majdnem lebuktam. Feltűntem két rendőrnek a kezemben az egyik dobozzal a Kossuth téren.

– De gondolom kicselezted őket, vagy lekaratéztad, és mint egy James Bond kereket oldottál – legyintett Traktor.

– Á, dehogy. Miután azt mondtam nekik, hogy élelmiszert gyűjtök a romániai forradalmároknak, megsajnáltak, adtak egy-egy százast és majdnem hazáig vittek a Ladájukon – felelte múltba révedő tekintettel Ványai. – Ekkor határoztam el, hogy a többi pénzért is visszamegyek.

– Na, mondjuk az első férjem rendőr volt, ezt simán el tudom képzelni róluk – próbálta visszaszerezni a szót Csilluska.

– Első férj! Alakulnak az érettségi találkozós történetek – csattant fel Jozsó. – Harmadjára vagyok első férj, de közben voltam egyszer második is. Na, ki tud felülmúlni?

– Vigyoriból rendőr lett? – nézett Gerzson mindenki Csilluskájára.

– Dehogy. Vigyori a második férjem volt, és épphogy nem lett belőle rendőr. A másik oldalon futott egy darabig, de aztán bebukott az olaj üzlet. Miatta voltam egy darabig özvegy.

– Víg özvegy – röhögött Jozsó. – De remélem, szegény Vigyorival le is tudtuk az elhunytak sorolását, mert annál még a cuki esküvői albumok és a gyerekes történetek is jobbak. Sőt, ezek helyett inkább Ványai kamu bankrablására szavazok.

– Jozsó, te huszonöt éve is ugyanilyen cinikus barom voltál – jelentette ki Gerzson. – Ami pedig a rendőrökre tett megjegyzést illeti, csak szólok, hogy most neveztek ki Füreden kapitánynak. És nem váltam el egyszer sem. De Traktor, mennyi az elévülése a bankrablásnak?

– Tudhatnád, hogy bankrablás nincs a BTK-ban. Nagy értékre elkövetett rablás csoportosan, bűnszervezetben, felfegyverkezve, az lehet. A büntetési tételek és az elévülésük eltérő.

– De húsz év alatt mind elévült, nem? – Kapta fel a fejét rémülten Ványai.

– Attól függ, hogy volt-e emberölés, vagy emberölési kísérlet?

– Közvetlenül nem.

– A hülye fejedet Bandika – csapott az asztalra Gerzson. – Olyan nincs, hogy nem közvetlenül. Áttételesen nem lehet embert ölni. Megtetted, megpróbáltad vagy nem?

– Hát, akkor nem – nyelt nagyot Ványai. – Vagyis, én nem nyúltam senkihez, de úgy tudom, néhány hónappal később ketten belehaltak abba, hogy hiányzott az a kétszáz millió a trezorból. Persze, még ez sem biztos. Emiatt is jöttem most haza. Traktor, nyugtass meg, hogy elévült a rablás!

– Ekkora hülyét – ült le Gerzson.

– Bandika, te be vagy tépve – jegyezte meg Csilluska.

– Nyugi. Ha és amennyiben 1989-ben valóban raboltál bankot, de tényleg csak pénzt tulajdonítottál el, akkor az már elévült. A két halálesetet viszont el kellene magyaráznod.

– Ahhoz nekem már kell egy nagy pohár, jéghideg ouzo.