2025.10.14. (kedd)

Lesz metró Szolnokon?

Lesz metró Szolnokon?

Dátum:

- Ványai! Tegyük fel, elhisszük, hogy a mindenki elől eltitkolt csajod hiánya, a katonai behívó és mert nem volt melód, tizenkilenc évesen hülyeségre adtad a fejed. Legyünk nagyvonalúak, vegyük be azt is, hogy egy alkoholista kéményseprő meg egy volt közgés csaj bemondása alapján kirámoltad a Szapáry úti bankfiókot. De hogyan? - Fordult osztálytársához a kissé kapatos Gerzson.

– Ványai! Tegyük fel, elhisszük, hogy a mindenki elől eltitkolt csajod hiánya, a katonai behívó és mert nem volt melód, tizenkilenc évesen hülyeségre adtad a fejed. Legyünk nagyvonalúak, vegyük be azt is, hogy egy alkoholista kéményseprő meg egy volt közgés csaj bemondása alapján kirámoltad a Szapáry úti bankfiókot. De hogyan? – Fordult osztálytársához a kissé kapatos Gerzson.

– Karácsony előtt egy nappal egy fillér nélkül lődörögtem a városban. Jobb híján beültem a művház aulájába, ahol Traktorékkal annyit lógtunk negyedikben. Meg van még a hely?

– Persze, csak a Terminál építése miatt nem lehet bemenni – mondta Csongor.

– Terminál? Új buszpályaudvar épül? – Nézett kérdőn Ványai Csongorra. – Annak idején is minden vidéki a művházban dekkolt, amíg nem jött a busza.

– Frászt! Metró épül az állomás és a belváros között – kacsintott Jozsó.

– Tényleg? És mikor lesz kész? – Nézett a kicsit csapzott férfira Csilluska, mire Ványai kivételével mindenkiből kitört a röhögés. – Most mit röhögtök? Ritkán járok Szolnokon. Egyébként nagy helyes, hogy metrót építenek, máshol se csak a fővárosban van ilyen.

Gerzson unta meg először a röhögést, és miután nagyot húzott a Szigony asztalánál a poharából, az asztalra csapott.

– Most mit szívatjátok! Csilluska, tudod, mikor lesz itt metró? Egyébként is duguljatok el! Nem igaz, hogy lehetetlen végighallgatni ezt a hülye bankrablós históriát, mert valaki mindig beledumál. Esküszöm, ha itt lenne a szolgálatim, már kint lenne az asztalon, és falhoz állítanám, aki engedély nélkül megszólal.

– Ilyen módszereitek vannak? – Nézett csodálkozva Csongor az újságíró a füredi kapitányra.

– Jaj, nehogy már jogvédőt kezdjél itt játszani – csatlakozott Traktor, az ismert ügyvéd. – Ezek a szerencsétlenek semmire se jutnának, ha néha nem lennének kicsit erélyesebbek – és boldogan koccintott rendőrnek állt osztálytársával.

– Szóval, mikor indul a szolnoki metró? – Vette át a szót a másodpercnyi dermedt csendet kihasználva Csilluska. – És merre megy tovább? A Várkonyi vagy Szanda felé?

Az asztalnál ülők fele az ügyvéd és a rendőr összekacsintása, másik fele meg Csilluska újabb kérdése miatt nem tudott megszólalni. Nem lehetett eldönteni, hogy a következő másodpercben üvöltés vagy röhögés lesz. Az asztalnál ülők egymást fürkészték. Csilluska szeméből az őszinte értetlenség, Ványaiéból a tanácstalanság, Csongoréból és Józsóéból a döbbenet, Gerzsonéból és Traktoréból pedig az összetartozás öröme volt kiolvasható.

– Folytasd Ványai – szólt határozottan Gerzson. – De csak a lényeget!

– Szóval, ücsörögtem egy ideig a művházban, sok minden eszembe jutott, de mindig a volt kollégám meg annak a csajnak a szavai ugrottak be. Tényleg úgy éreztem, nincs veszteni valóm. Fogtam magam, és átsétáltam az Árkádhoz. Kétszer jártam körbe az épületet, mire megtaláltam a falban azt az ajtót, amin előbb egy kis pincébe, aztán annak a világítóudvarnak az aljához jutottam.

– Nyitva volt az ajtó?

– Csak be volt hajtva. Nem volt rajta kilincs, de a résen benyúlva ki lehetett nyitni.

– A karácsony előtti forgalomba senkinek nem tűnt fel, hogy te kinyitsz egy ajtót, és eltűnsz?

– Nem nagyon néztem körül, meg már félhomály is volt. Mindenesetre a fényt követve eljutottam a világító udvarig, ahol a téglafalon fel lehetett kapaszkodni egy ablakig, ami láthatóan a másik házhoz tartozott. Felmásztam, hallgatóztam, kicsit meg is nyitottam az ablakot, de mivel nem hallottam semmit, lemásztam. Viszont azt éreztem, hogy itt az a bizonyos bejárat a bankba. Lekuporodtam az ablak alá, és vártam. Emlékeztem, hogy hétköznap ötkor zárt a bank, fél hatkor meg már senki sem volt az épületben, mivel reggelente takarítottak. Két órát ültem ott. Háromnegyed hat körül pedig újra mászni kezdtem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Megölték?

A Tünde kiürült. A felszolgálók a bejárat előtt tárgyalták a Szapáry utcai baleset részleteit. A forgalom lépésben haladt. A rendőrök és a nem mozduló mentő nemcsak a piac felé tartó sávokat, de a Galéria irányába vezetőkből is elfoglaltak egyet. Bán Béla a cukrászda nagytermében az ablak előtt állt, onnan figyelte az utcát. A bejárati ajtó nyílásából tudta, Edit megérkezett. Azt várta, hogy a feldúlt nő a nyakába ugorva próbál majd megnyugodni, ehelyett azonban gyűlölködő hangon kiabálni kezdett vele.

Egy, kettőben, háromszor

Nincs harag. És bosszút se akarok állni. Igaz, nem is nagyon menne. Mert ki vagyok én? Csak egy nyugdíjas. Aki ma reggelig a nyugdíj mellett a gipszelőben is dolgozott. Állítólag nem is rosszul. A kollégák szerettek. Meg a betegek is. Aztán jött az az ember. Egy ember, aki két különböző rendszerben, háromszor tudott kirúgatni. Neki csak születni volt nehéz. Nekem meg élni.

Ziles Zsolti

A jó kocsmák úgy őrzik a városi legendákat, mint a megfelelő helyen tárolt sör a hűvösét. Ha nem lennének, talán örökre elveszne Ziles Zsolti alakja is, aki a hetvenes években Szolnok nagy vagányának képzelte magát. Azt hitte, mindenki eszén túljár. Legtöbbször azonban csak annyira futotta, hogy ha a szolnoki kocsmák mélyén szóba kerül, még ma is röhögnek rajta.

A Tiszavirág-hídon

- A százados vagy hülye, vagy valamire készül - mondta Edit egykedvűen, amikor Bán Bélával megálltak a Tiszavirág-híd közepén. Távolról inkább félrelépő párnak, sem mint rendőrségről frissen szabadult nőnek és lehallgatástól tartó barátjának nézhették őket. A városi kapitányságtól a Tiszai hajósok teréig egyetlen szót sem szóltak, miután az autóban Bán ezt egyértelmű kézmozdulattal megtiltotta.