2025.08.27. (szerda)

Portálok a téren

Portálok a téren

Dátum:

Szolnok főterét az elmúlt bő száz esztendőben rengeteg képeslapon megörökítették. Az így ránk maradt fotók arról is árulkodnak, hogy miként változott a Kossuth tér.

Szolnok főterét az elmúlt bő száz esztendőben rengeteg képeslapon megörökítették. Az így ránk maradt fotók arról is árulkodnak, hogy miként változott a Kossuth tér.

Az itt látható képeslap megjelenésének évét nehéz meghatározni sérülései miatt. A térről készült korábbi és későbbi lapokkal összevetve azonban nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy a két világháború között tehette le a fotós a kameráját a tér és a Magyar utca kereszteződésébe.

A képeslap Szolnok két meghatározó, és egy, a hatvanas években elbontott épületét ábrázolja. Bal oldalon a Múzeum látható, majd az elbontott épület, a sort pedig a mai megyei könyvtár épülete zárja. A kép igazi érdekessége számomra az üzletek sora, amelyek ott sorakoznak a téren. Élelmiszerbolt, festékbolt és ki tudja még mi minden a három épület földszintjein. A tér felé portálok és ajtók. Sok cégéren a tulajdonosok nevei – Solti Miklós, távolabb valamilyen Lajos és Ede -, akik minden bizonnyal így is jót álltak üzleteik kínálatáért.

A képeslap még Piac térként említi a teret. Hogy a két háború között itt működött-e a városi piac, nem tudom, tény, hogy néhány 1914 előtt született képeslap piaci forgatagot ábrázol ezen a helyen. Későbbről azonban én ilyen fotót még nem láttam. Az azonban biztos, hogy a városházának is helyet adó térén számtalan bolt és kávéház várhatta az egykori szolnokiakat. Ezt bizonyítják azok a lapok is, amelyek a tér városháza felőli oldalát mutatják, és látszik, hogy még annak az épületnek a földszintjén is üzletek voltak kialakítva.

E kép születésekor, aki Szolnokon valamit el akart intézni, vagy vásárolni akart, és mindeközben esetleg összefutni a telefonon még elérhetetlen ismerősökkel, no meg egy kis helyi pletykát begyűjteni, annak ezen a téren rendszeresen meg kellett fordulnia. A képet nézegetve úgy gondolom, talán nem is bánták ezt a régi szolnokiak, hiszen számtalan ajtón léphettek be, ha a térre érkeztek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lakótelepi festmény

Olykor a pincelejárók kincseket rejtenek. Például a Móra Ferenc út környékét 1975 előtt megörökítő festményt. Hogy kik lehettek az alkotók, nem tudni, de szerintem többet ér ez a kép annál, mintsem csak véletlenül lehessen megnézni.

Titkok a háborúban

Vajon mi lehetett az a Mariházi társulat? Honnan hozták és hová vitték az ifjú Macskásyt? Aki Szolnokig kényelmesen utazott, majd társaival bement a városba, hogy ott a korzózókat szemléljék. Három nap híján négy évvel az első világháború kitörése után.

Eötvös tér 1980 körül

A város egyik legjellegzetesebb terét ábrázolja ez a sokszor és sok helyen felbukkanó fotó, amit nem lehetne úgy vágni, hogy ne maradjon rajta valami nagyon szolnoki. A kép nagyjából harmincéves, de körülbelül ma is ezt látjuk itt.

Emlék az elsodort hídnak?

Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.